Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Tallós Procházka István művészete

rális érzékről tanúskodik a Szegény táj című olajképe. Nem sommás formula ez a népinemzeti találkozás, hanem a társadalmi valóság próbája, érzékletes, hibátlan, teljes, semmi általánosítás, semmi abból, amit sematizmusnak hívunk.

Közvetlen, ha elmond valamit, mint az igazság legegyszerűbb és legtisztább műfaja: a mese. Ilyen felfogással készítette a művész színes rajzait Petőfi János vitézéhez, egész hatalmas, nagyméretű albumot. Foglalkozott illusztrációkkal is, Kosztolányi, Kaczér, Sze- derkényi-műveket látott el rajzokkal, s szlovákiai magyar írók könyveit is. Krónikájához hozzátartozik, hogy részt vett a szlovákiai magyar képzőművészek mozgalmaiban, ott voltak művei minden kiállításon, Pozsonyban, Prágában, Bécsben, Budapesten és Kassán, valamint a kisebb városokban.

Nem lehet meg nem említeni Tallós-Prohászka István kapcsolatát a Sarlóval. Részt vett a Sarló 1931-i szociográfiai vándorútján a Ga- ram völgyében. Szinte képzőművészeti publicistájává vált a fiatalok szocialista mozgalmának. Bírálat és társadalmi vonzódás vesz erőt a harmincas években festett képein, leleplező kritikái ezek a kisebbségi magyarok szétmorzsolódásának. Egy kissé spiritualista kitérővel megfesti Marx és Jézus című kompozícióját, majd a Bőséget, a dolgozó és munkanélküli proletárok jogát az élethez. A polgári látásnál mélyebbre tekint: az indulatok közé. Az a nagy olajkép, mely egykor a Sarló pozsonyi székházának falán függött, s amelyet a Sarló jegyében című ismert kötet mellékletként közölt, a Csallóközi telepesek, életművének egyik legpolitikaibb szintézise volt. Hasonló erő jelentkezik a Marx, a népek ébresztője című seccóján melyet a pozsonyi Munkás- akadémia falára festett nagy méretekben. A társadalomtörténeti változást és forrongást fejezik ki dokumentatív tollrajzai, karrikatú- rái; a fasizmusba torkolló nacionalizmust vette ezeken tollhegyre a festő, élesen, könyörtelenül a közérthető egyszerűséggel. Szemléletéről számos írásműve tanúskodik s levelezése; tudjuk szépirodalmi munkásságba is kezdett, de máig nem jeletett meg ebből egy sort sem.

Festői és emberi modorára jellemző, hogy 1938—1945 között, amikor a Csallóköz magyar fennhatóság alá került a festő társadalmi légkörébe benyomuló retrográd áramlatok képein a régi világos formáktól és színektől eltérően ködszerű, fojtott borongással fejezi ki. Ilyen a Somorja ködben, Vásár ködben, Csendélet ködben, Búcsú ködben című képe. A háború vége felé festette az Oszló köd című kompozícióját. A háború után kínok között, újra fölTallós Prohászka István: Kisbodaki részlet (1919)