Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Josef Hanzlík költészete - Josef Hanzlík: Versek (Kovács Farský Vladimir fordítása)
mondta egy másik végtelenül csendes leány-fa mely szerintem billentyűk jegyében született feketén fehéren fehéren feketén Iá Iá Lá Iá éneklik a rozsét szedő gyerekek s Jancsi és Juliska nem is sejtik hogy később Péter s Luca lesz belőlük Hát igen ami a fát illeti azt akartam mondani hogy mikor havazik egyes madarak közvetlen az ágon halnak meg aztán olyan szomorú vagyok — mondta a leány s széjjelnézett Neki is riadt madár-ajka volt Az istenért ezt a leányt meg ne gyűrűzzétek úgysem jön már többé vissza Barikák hófehér barikák úsznak az égen itt-ott egy-egy sántaszárnyú fecske magára maradtan A tengerben nem látni hogyan sírnak a halak Bim bam a fák egész éjjel harangoztak a szegény árváért azért a sántaszárnyúért bim bam ott maradtak talpalatnyi földükben s minden erejükből tovább szívták a nedveket s gyökerükkel még csak nem is tipegtek-topogtak egyhelyben az első vers a számtanfüzetben Azt mondjáik az egyes olyan mint az ostor a négyes meg olyan mint a szék de a számtanfüzet számtanfüzet marad melyet csak álmokkal telefirkált tenyér érint Az első vers csak évek múltán jelent meg a számtanfüzetben amikor a fiú a végtelen összegben a nyolcasból két szívet csinált melyek összeforrtak csúcsukban Rossz jajdult fel a piros toll az egész példát újból le kell írnod Josef Hanzlík
