Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Josef Hanzlík költészete - Josef Hanzlík: Versek (Kovács Farský Vladimir fordítása)
A legfiatalabb lányok ajka csak egészen halkan énekel a szabadságról mint a könnyű szellő: ijedősen s mint a sáppadt virágok csírái: fölfelé A nap is a legfiatalabb lánykák ajkán sütkérezik édesen tUndököl s puha ám a szőre mint a kóbor tengeri malacé A legfiatalabb lányok ajka az aprószentek izzó félelmével és vak csillapíthatatlan dühvei a szabadságról dalol (ó reszket a tender mélye s az erdőben ágaskodnak a sziklák) szabadságról énekel, a legfiatalabb lányok ajka mintha csak a csikó szügyét ostoroznák A nap lőtávolságnyira a haragtól és borzalomtól lilán fejjel hanyatlik lefelé a legfiatalabb lányok a szabadságról énekelnek A legfiatalabb lányok ajka a szabadságról dalol szájuk az éhségtől szélesedik s egyre nő magukban énekelnek egész halkan (tegnap még hallottad? reszket a tenger mélye az erdőben ágaskodnak a sziklák) a legfiatalabb lányok ajka a szabadságról énekel mint könnyű szellő: ijedősen s mint a sápadt virágok csírái: fölfelé S a nap ismét az égre emelten a legfiatalabb lányok ajkán sütkérezik a szőre puha mint kóbor tengeri malacé édesen tündököl csak a szeme nagyon dülledt még s naphosszat embervért sír lányok az erdőben Fa kiáltotta a kis afrodité egyenesen járni szinte leányálom jaj csak nőjek nagyra magasra imádom a leány-fákat Hallod hallod a pálmák is szót fogadnak Ne hidd a fák a kezdet és a vég dalai mert minden e világon csíra-csipogással kezdődik s minden a fűrész toroksikolyával végződik 3 2 1
