Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Bohumil Hrabal: Tánctanfolyam
— Ki fizeti itt a beíratási díjat? — kérdezte Bucifal úr. Az Öregségünk Támasza elnöksége. A haladók és idősebbek táncóráin tavaly... persze Prága másik végén, tizenkét biztosítást kötöttünk —, mondta a cégvezető úr, és könnyedén balfelé táncolta a keringőt. — Feltűnt már magának, mennyi minden szárad a kertészsegédek lelkiismeretén? — kérdezte Bucifal úr, és fejét gyengéden partnere vállára hajtotta. — Ezt a friss levegő csinálja. Egy ilyen kertész öt évig nyesegeti és öntözgeti a gyengéd kis virágocskákat, aztán hirtelen kigondol egy szép gyilkosságot. Háromszoros bestiális gyilkosság Náméšť nad Oslavouban. A tettes: Filipi kertészsegéd. A gyilkosság után beült egy elhagyott kútba, és várta, mi történik majd ... Vagy a roudnicei Štépánek. Agyonlőtt két biciklin ülő nőt, aztán az unokatestvérét. Az utóbbit meztelenül bedugta a kádba, aztán elment a csendőrőrsre és azt mondja: — Štépánek kertészsegéd vagyok, a híres gyilkos. Vigyázat! — kiáltotta Bucifal úr. Mert éppen a kertészsegéd sasszézott el mellettük egyik táncospárt a másik után hagyva le, izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokán és gurultak végig a szemöldökén, de a kertész önfeledten táncolt csukott szemmel és magasra emelt könyökkel, mintha fel akarna repülni... — Már itt van ... nagyszerű —, mondta hirtelen a cégvezető úr, és áliával az ajtó felé bökött —, a legjobb barátom, Bloudek, ápoló a bolondokházában... — Hát ide bolondok is járnak ? — Járnak, de ezek még nincsenek a bolondokházában ... Bloudek azért jár ide, hogy kicsit megpihenjen a bolondoktól. Óra után pikniket rendezünk! Én hozom az italt, és Bloudek adja a kertet. Aha! A sziluett a kisablak tejüvegén felhajtotta a snapszot, és eltűnt. A táncmester besietett a terembe, ujjaival sebesen végigzongorázott nadrágja sliccén, aztán felemelte a kezét, és a zongora elhallgatott. — Hölgyeim és uraim, — kiáltotta a mester, — küszöbön a báli szezon, és nekem kötelességem néhány becses tanáccsal ellátni önöket... Kérem az az úr hagyja abba a táncot, ha én beszélek, ugyebár, — háborodott fel hirtelen. De a kertészsegéd tovább táncolt önmagával, és csukott szemhéjai alatt fenékig kiélvezte a háromnegyedes taktus gyönyöreit. Három tanítvány megragadta, de ő könnyedén lerázta magáról az urakat. Csak amikor hatan akasz- kodtak rá, akkor sikerült megállítani. — Ez önnek is szól — mondta a táncmester, és begombolta a kertészsegéd ingét —, nyakkendőt is vehetett volna — tette hozzá, aztán megfordult és folytatta: — Küszöbön a báli szezon, és ezért szívükre kötöm: Uraim, viseljenek frakkot! A frakk fekete nadrágból áll, mélyen kivágott fehér mellényből, és az ingnek is fehérnek kell lennie ... — Én a cserkészinget szeretem — mondta a kertész. — De frakkhoz fehér inget kell viselnie, hol hallott olyat, hogy frakkhoz cserkészing megy? — méltatlankodott a mester. — Fehér ing! Kikeményítve! És az ingmellen legfeljebb két gyöngyházgomb! Nem több kérem! És semmi esetre se drágakő, kérem uraim, erre vigyázzanak! Mit kíván? — fordult a kertészsegéd felé. — Én cserkész-szíjat szeretek hordani, mert a kampójára szoktam akasztani a kapukulcsot — mondta a kertész, szétnyitotta cájgkabáját, és megmutatta a szíjon lógó kapukulcsot. — Jézus Mária! — kiáltotta a mester — hordjon amit akar, de én itt ■Guth Jarkovský öltözködési elveit ismertetem, és a nyakkendő fehér, és a kesztyű fehér, és a cilinder a ruhatárban helyezendő el! — És vehetnék a frakkhoz ... — kérdezte a kertész. — Semmit se akarok hallani! Semmit — dugta be a fülét a mester —, telefonálnom kell a szép hölgyekért... interurbán ...! — és elvörösödött fejét tenyerei közé kapva kirohant a teremből. A tejüvegen egy hevesen lélegző sziluett jelent meg, amint talpas pohárral telefonál a szép hölgyekért. A zongorista, aki fiatalkorában a Špírkben és az Öreg Hölgyben játszott, jobb kezével a lószalámi után nyúlt, amely a leg-
