Irodalmi Szemle, 1965
1965/7 - Tőzsér Árpád: Versek
Tőzsér Arpád Nagykeszi, 1965, június Galambok s — kacsák a háztetőkön, ketrecéből a vízből előjön, s bömbölve tör az ég-magasba, házakat üt le sárga mancsa. Galambok, kacsák egymás mellett — Víz és levegő üzekednek. Összeér iszapos, párás testük, jajong az ember műve köztük. A vad, tikkasztó ölelésben a falu ellapul, mint az érem, s az eggyé lázadt elemekben elmerül, utána toll se lebben. Kezdődik élőiről a teremtés, víz-föld tapadás, új ősnemzés, a forró, termő kocsonyában kő, vas, cserép fői eggyé váltan. El innen ím csak az ember fut, ki már vegyülni nem akar, nem tud, ki mióta kivált külön-bolygóként önmaga vegyít olajat, sót, ként. Fut Csallóköz, mint számtalanszor futott már jajtól, borzalmaktól, víztől, töröktől, háborúktól — Leszorul barma az országúiról. Katonák jönnek, hajtó bömböl, gyerek sikolt, fél az ökörtől. Teherautó nyög, mint ősállat, tetejében nők kiabálnak. Valószínűtlen kép, káprázat, kísértetek tán, s hazajárnak. A jaj, népömlés: népvándorlás — A kép azonos, csak a kor más. S vajh mi most, s mi volt e nép bűne, hogy e föld békén sose tűrte? Jött rá tatár és földrengések, vegyítő eszme, kétes érdek. S mi volt a bűvszó, honnan vette az erőt, hogy mindig újra kezdte? Szavak, kérdések — s nem felel senki, ki felelhetne létét menti. Felelni nekünk kell itt égve, kik most csak nézünk e Brueghel-képre. S íme a bűvszók: „folytonosság“, s „történelmében él az ország“. Itt ember, állat, víz, fa, kő, rög rendszerré e szókra szerveződött, s hozzá néhány vers, mesék, mondák — Ezekre épült itt egy ország. S hányszor ledőlött! s újra épült, a népség újra néppé csődült. Nem kimondva, nem szándékkal, „csak úgy“ összeállt, mint a népdal. De az összeállt népből, szókból kisejlett újból a PENTATÖN-SÖR. A nyájként torlódott emlékekből az EMLÉKEZET bégve feltört. Az anyagból a régi formák szenvedtek ki s e folytonosság most újra veszélyben: fut az ember, széthull az összeállóit rendszer. De futhat innen ember, állat, a formák immár készen állnak, melyek szerint majd MEGSZERKESZTIK ami csak SZERKESZTŐDÖTT eddig kivilágított csillag Villog a neon-este. Pirosra, kékre festve pengnek a késél-lányok, fém kertben fém virágok. Zúgnak a kávéházak, képletek, számok vitáznak, konyakot isznak meg szódát, s kinn döntést vár a valóság. A kivilágított csillag — Víz alatt bokrok rínak, s mint ahová meteor vá^j, fröccsennek paraszt porták. A lapokat széthordják „Segítő lázban az ország“ Áll Path, Nagykeszi vízben, végre országos fényben. Prandl Sándor felvétele (,,Árvíz után" sorozat) 2 1
