Irodalmi Szemle, 1965

1965/7 - Roman Kaliský: Csallóköz kérdőjelei

haladva a gát gerincén. Csak ez a keskeny száraz sáv választotta el a Duna vizét a Vág vizétől.

Rettentő út volt. Jó három kilométeren át egy tarkatollú madár vezetett bennünket, azt hiszem papagáj, vagy más tollas jószág, amelyet valakinek még volt ideje kiengedni a kalitkából. Felröppent az autónk előtt a fűből s a telefondrótra ült, bevárta míg közelértünk hozzá, ránkbámult, fejével balra majd jobbra vágott, de mindenütt csak zavaros vizet látott. Mikor megálltunk, mozdulatlanul ülve maradt. Miikor feléje indultunk felszállott, s valamit krákogott, mintha azt kiabálta volna: Mit akartok itt, miért vagytok itt, menjetek el innen! Csakhogy mi már nem figyeltünk a madárra. Azok a magányos öreg emberek, s öreg asszonyok, akik saját szakállukra nekivágtak az útnak s haza igyekeztek, mozdulatlanul ültek, vagy álltak a gát oldalában, s tompán a távolba néztek. Oda ahol valamikor a falujuk, házuk állott, s ahova temettetni akarták magukat. Ezek a kimondhatatlanul szomorú csallóközi őslakosok!

Az isten szerelmére, mi történt ezzel a vidékkel, ezzel a tájjal, amely nem a Jangce partján, hanem itt Délnyugat-Szlovákiában fekszik, nem messze Pozsonytól, itt Európában, itt Csehszlovákiában, abban az államban, amelyhez a szocialista jelzőn kívül a fejlett-et is hozzászoktuk tenni.

Mi történt itt? Kellett, hogy ez megtörténjen? Nem tudtuk ezt megakadályozni, megelőzni? Legalább a legszömyűbbet ?

No igen, sokat és sokáig esett az eső. Márciustól éj jel-nappal zuhogott. Áradt a Duna s áradt a Morava, a Vág és a Garam, s ezeknek a folyóknak a vize tovább növelte a Duna szintjét. Mielőtt még valóban bekövetkezett a legrosz- szabb, Pozsonyban a vízállásmérő mutatója negyven napig állandóan 600 cm fölött mozgott.

1954-ben, az ugyancsak kritikus helyzetben, ez csak 22 napig tartott. A 600 centiméteres vízállás túlhaladása esetében el kell rendelni az „éberségi állapotot“. („Polgáraink életének, egészségének és birtokának védelme az árvíz pusztító következményeitől megköveteli az árvíz védelemért felelős minden szerv és szervezet részéről a rendszeres és összehangolt, megelőző és represszív intézkedéseket.“ — A Szlovákiai Árvízvédelmi Bizottság statútumából.)

Legelőször a talajvíz jelentkezett, aztán a védőgátak kezdtek el könnyezni, s a gátak mögött, a „levegős“ oldalakon felfakadtak a buzgárok. S aztán átszakadtak a gátak. Június 15-én Komárom alatt, Pat mellett. A Duna magas vízállásába belecsapott hirtelen a Vág megnőtt árhulláma. S június 17-én Medvénél, nem messze az épülő csicsói szivattyú állomástól szakadt át a gát és a katasztrófa kész volt. De átszakadt a gát a Kis-Dunán is Nádszegnél. Ez a gát 1960- ban épült a község védelmére, ideiglenesen, az árvíz elvonulása után. S ezenkívül Párkány mellett, nem messze a nánai állami birtoktól, a Garam is elfújta az előtte álló törpegátat. Nem is volt más elfújnivalója, mert a folyó nincs szabályozva, s Kálnán alul megáradt. A Garamtól is rakoncátlanabb a szintén szabályozatlan Ipoly, megáradt a völgy egész hosszában; a Nyitra és a Zsitva alsó folyásuk mentén szintén felduzzadtak s kiöntötték s ezzel a nyugatszlovákiai kerületben nagyjából 200 ezer hektár föld került víz alá.

Legrosszabb a helyzet persze a Csallóközben, a komáromi és a dunaszerda- helyi járásokban. Július elsején ott voltam a csicsói gátszakadásnál. Még mindig 400 köbméter víz ömlött át rajta másodpercenként. A félkör alakú, éjjel-nappal kétoldalról épített gátat ne adj isten elzárni. A rnedvei gát, de a tulajdonképpeni szakadás helye is nem építkezéshez, hanem harctérhez hasonlított. Két kővel rakott vontató uszályt már elsüllyesztettek s a további öt is úton volt, a Duna-Vág vállalat emberei vontatták őket ladikokkal a Dunáról a vízzel elöntött erdőn keresztül. Több mint egy kilométeren át vonszolták őket fiatal nyárfák és gyertyánok csúcsai között és felett, s ahol nem boldogultak másként a hadsereg robbantott utat a számukra, a fákat elpusztítva.

De az elsüllyedt uszályokat a víz alámosta, áttört alattuk s az erős ár elnyelte a teherautóból beleszórt köveket, lehetetlenné tette a félkör idő előtti bezárását, s így a gát mihamarábbi megjavítását.

585