Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Tadeusz Róžewicz: Adattár (Tőzsér Árpád fordítása)

fekhetem. Fekhetem, levághatom a körmöm, zenét hallgathatok. A főnökök egész vasárnapra szabadot adtak. Nem akarsz bebújni mellém? Elbeszélgetünk.

OLGA: Operettre sietek. Már jegyem is van... Soha nem bocsájtok meg neked. (Elmegy.)

A HŐS: Hagyd itt az újságokat. Azt hittem, hogy mindnyájan meghalunk, hát gyerekekről, virágokról, az életről beszéltem. Világos, nem? (Kinyitja az újságot, átnézi, hangosan olvas.) „A sörös üveget töltés előtt alaposan ki kell mosni. A palackozó üzem munkásai sokszor nem törődnek az üvegek tisztaságával. Az eredmény: a megtöltött palackokban különféle idegen tárgyak találhatók, noha az is megtörténik, hogy a söröcskében legyek úszkálnak. Már az előző sörről szóló cikkünlci en hoztunk fel példákat azokra a csaknem barbár módszerekre, amelyekkel a kiskereskedelem dolgozói ezzel az itallal szemben viseltetnek. A sörmérés nagyszerű lehetőséget nyújt a fogyasztók megkárosítására. Hogy lehet például a száz literes hordóból száz- húszlitereset készíteni?“

A VÉNEK KARA: Nagyon egyszerűen.

A HŐS: „Azoknak a fogyasztóknak, akik csapolt sört isznak, több habot adnak. A fogyasztó tele pohár helyett, csak felét vagy harmadát kapja a megfizetett mennyiségnek. (A hős hangja fokozatosan felerősödik s pátosszal telítődik.) Igen, a sör nincs hab nélkül. De itt arról van szó, hogy a féliteres tartalma megfeleljen, a normának. Ezért minden üveget hitelesíteni kell. el kell látni jelzővonallal, amely az 500 esetleg a 300 cm3-t jelzi... Sajnos, a sörösüvegeket nem mossák ki rendesen. Sok üveg belsejét vastag zsíros réteg fedi, s a zsiradék ennek az aranyos nedűnek első számú ellensége. A kiskereskedelmi söreladásban büntetést érdemlő felelőtlenségekkel találkozhatunk. Ezzel végezni kell. Büntetni kell...“

(A Vének kara két részre oszlik.)

AZ ELSŐ VÉN (kezéből tölcsért csinál s füléhez emeli): Miről beszél ez itt?

A MÁSODIK VÉN: A sörről.

A HARMADIK VÉN: Nem valami rágalom az a sör az államrendszerre, szimbólum, allegória, képes beszéd, nem kardvívó ez a mi hősünk?

AZ ELSŐ VÉN: A sörről beszél?!

A MÁSODIK VÉN: Amögött a sör mögött biztosan van valami!

A HARMADIK VÉN: Azt mondja, hogy a söröcskében legyek úszkálnak.

A MÁSODIK VÉN: Legyek! Ez valamit jelent.

AZ ELSŐ VÉN: Hülyeség! Ez a sör sört jelent, s a légy csak legyet. Semmi mást.

A HARMADIK VÉN: No akkor tiszteletem, akkor ez nem is hős! Hol vannak a régi hősök, orfeuszok, jónások, próféták? Légy a sörben! Sőt mi több nem is a sörben, hanem a söröcskében! Mi legyen ez?

A MÁSODIK VÉN (ironikus mosollyal): Ez nagy korunkhoz méltó színház.

A HARMADIK VÉN: A kor nagy lenne, csak az emberek törpék egy kicsit.

AZ ELSŐ VÉN: Mint mindig. Mint mindig.

A HARMADIK VÉN: A söröcskében legyek úszkálnak? Emögött valami rejlik! (A kar egyetértően bólogat. Csend van. A csendben madárdal kél. Egy perc múlva egy öreg férfi lép be a szobába, hosszú bajsza van, fején régi kalap.)

A HŐS: Bácsikám!

A NAGYBÁCSI: Zarándokúton voltam... Bejöttem megnézni téged. Mi újság Tóni?

A HŐS: Semmi bácsikám, semmi! Egy csomó év eltelt! Huszonötévé nem láttuk egymást, bácsikám!. (A hős az ágyra ül, a zokniját húzza.) Biztosan fáj a lábad, bácsikám. Hisz 100 km az 100 km. Ülj le. Milyen jó, hogy eljöttél meglátogatni. Mindjárt készítek vizet lábmosáshoz, s teát csinálok. Feküdj le, bácsikám! Tudod mit, dugd a lábad a vízbe, megkönnyebbülsz! (A hős mosdótálat húz ki az ágy alól, vizet tölt bele. Valóságos vizet tölt valóságos mosdótálba valóságos korsóból.) No, bácsikám akkor, kérlek... Mindjárt bácsikám... (A Hős egészen felvidulva, élénken jár-kel a Nagybácsi kö, rül.) A bácsikám ... a bácsikámat... a bá- csikámnak... a bácsikámmal,.. Ő, bácsikám...! A bácsikámban ...

A NAGYBÁCSI: Jó fiú. Köszönöm gyermekem, hogy így fogadsz! (A Nagybácsi lehúzza fűzős cipőjét és zokniját. Lábát a vízbe dugja.) Hát mi újság nálatok, Laci?

A HŐS: Látod, bácsikám, írni készültem neked, de Zsuzsa azt mondta, hogy betegeskedsz, hát azt hittem már meghaltál... (Kezét a Nagybácsi vállára teszi.) Borzasztóan örülök, hogy látlak, bácsikám. Fogalmad sincs róla, bácsikám. S mi újság nálatok otthon?

A NAGYBÁCSI: Tartjuk magunkat valahogy, mindig egyformán, örülhetsz.

A HŐS: Te vagy az valóban, bácsikám? A kalapod is valódi! (Leveszi a Nagybácsi kalapját.) A bajszod is valódi, a lábad is, a nadrágod is valóságos, a szíved is valódi, az érzéseid, gondolataid is. Mindenestől valódi vagy. A cipőid is valódiak, a gombjaid is, s a szavaid is. Valódi sza