Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - FIGYELŐ - Milan Pišút: Szlovákiai magyar költészet 1964-ben

hitelét gyengíti. Ugyanakkor kedveli a kemény szavakat és reflexióit szívesen tetézi deklarációval. Ez a módszer, amely jelentős mértékben a múlt évek öröksége, gyakran azzal párosul hogy inkább általános fogalmakkal operál, mint a költői kép valóságával. Különben ez az ő autostilizációs stílusából, illetve szándékából is következik. A világ dolgozói testvériségének hirdetőjévé akar válni. („Nekem nem hazám a parcellákra osztott szűk világ!“) Mindamellett minden érzékével és érzésével szülőföldjében gyökeredzik. Általában elmondhatjuk, hogy Bábi Tibor kötete új előrehaladást jelent eddigi költői fejlődésében, bár még teljesen nem sikerült megszabadulnia a múlt évek patetikus deklaratív hangjától.

Monoszlóy M. Dezső kimondottan szemlélődő, s inkább befelé néző, az ember erkölcsébe és leikébe tekintő költő, mint szónoki hévvel és tollával harcoló lírikus. Üj verseskötete a Virrasztó szerelem, terjedelmében is impozáns, kevés híján 200 oldal, fejlődésének új szakaszát és beteljesedését jelzi. Költői mondanivalója mentes minden pátosztól, közvetlen hangú, a formával való tökéletes összhangban cseng.

Gondolataihoz simuló, népszerűén plasztikus költői kifejezését éppen abban az időszakban találja meg, amikor áradó líraiságát, s e kor gyermeki gyónását teljében kifejezheti. Emlékei gyermekkorára, anyjára, suhanc-álmaira, melyeket könyörtelenül félbeszakított a háború, segítik őt abban, hogy egyéniségét egyöntetűvé kovácsolja és a szocialista társadalomhoz és annak jövőjéhez való viszonyát összhangba hozza egyéni létével. Önvizsgálata — olykor elé- gikus húrokba csap, de ugyanakkor világnézetének kikristályosodásához, életszemléletének kiegyensúlyozásához vezet. Ennek az önvizsgálatnak és önértékelésnek szentelte szonettkoszorúját is. Intim költészetét egész sor olyan vers egészíti ki, amely a nőhöz való viszonyáról vall, vagy a mai élet futó benyomásait veti papírra. Kétségtelenül figyelemreméltó értéket jelentenek lírai Arcképei. Rövid és egyszerű jellemrajzok ezek, az embertípusok meghatározásai, továbbá az a versciklus, amelyeket Gyermek- játékok címei közöl, s amelyekben a gyermekek játékainak leírása és a mondó- kák mélyebb, a jelenen túli jelentőségűek. Monoszlóy kötetének gondolatkörét legjobban a dialógus önmagammal című vers jellemzi. Lényegében az egész kötet ilyen párbeszéd s ezért a motívumok és gondolatok ismétlődnek benne. A jelen érverése kötetében nem tükröződik olyan élesen, mint Bábi könyvében. A filozófiai elmélyülés néha bágyasztja a lírai kép üdeségét.

Gyurcsó István, ez az idősebb proletárköltő a Nyugtalan ének című, immár harmadik verseskötetével jelentkezik, amelyben a néphez és szülőföldjéhez való tartozásának hagyományos hangsúlyozása mellett ezúttal szerelmes verseket is közöl. Költészetének mindig gazdag élettapasztalatok, s a faluhoz és a természethez való bensőséges viszony a forrása. Ebben a kötetében is hű maradt élményeinek ehhez a köréhez és bátran vallja, hogy hazája bármilyen kicsiny is, mégis Európa az ő számára. Művészetét, elképzeléseinek és benyomásainak világát e visszatérő motívumokkal, emlékekkel, és a minden évszakban lefestett kedvenc környezetrajzával együtt mégis körülhatároltnak érezzük. Régi típusú lírája sokszor leíró jellegű, hajlamos az idillizá- lásra és néha oktató hangot üt meg. Szocialista falujának képeiben megelégszik a külső vonásokkal, ahelyett, hogy az emberi kapcsolatok mélyére hatolna. Üj kötete csak abban az értelemben jelent értéket, hogy egyéniségének és a valósághoz való viszonyának profilját kiegészíti, bár ez lényegében nem mutat újabb vonásokat, mint megelőző köteteiben.

Gál Sándort, a legifjabb nemzedék képviselőjét forrón köszönthetnénk ifjú, határtalan derűlátásáért, melyet az Arc nélküli szobrok című első kötete áraszt, ha ezzel együtt járna a kimondott szó súlya és meggyőző ereje. Lírai vallomása lázasan hevített s amellett naív, patetikus szavai általánosságban örökérvényű igazságokat és jóhiszemű kívánalmakat tartalmaznak. Vers a békéről című költeményében ilyen sorokat olvashatunk:

A gyermek kitépi a szívét s elküldi a hideg űrbe, hogy hirdesse a békét.

Keveset ér ez, ha lázadó parasztok utódjaként érkezik, s minden, amit miga körül lát, szép és örömteli, majd később ismét így nyilatkozik: „az élet kemény,mint a csont.“ Természetesen az életet általában mindenhez hasonlíthatjuk, a karcsú pálmákhoz is, a csonthoz is. De szavai csak akkor kezdenek meggyőzni bennünket, amikor valóságos élményből indul ki, bár itt is naivitásba süllyed. A katonák arc nélküli szobrok, gépek, de katonai szolgá