Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - : Ivan Diviš költészete - Ivan Divis: Versek (Kovács Farský Vladimír fordítása)
ifjúkori barátságok alvó kráterei himlőhelyes gödröcskék a szíven, néha-néha novembermód fájtok — Ülök és írok, nézem a felhők olvadozó lavináit, gondolok a füvek, sugarak és borkortyok láncfonalára, a futóesők bolondságára s a rakoncátlan harmadfüves csikó igazára is, kit sért a sarkantyú s a zabla és látom — hogy a kövek komolysága való csupán, az utaké, a hőségeké, a szigorú házasságoké, csak a kötelesség bőrzekéje s acélsisakja, csak összeszűkült szembogarunk igaz, mely kitekint a tokjából és figyeli, hogyan halmozódik hegy a hegyre, hogyan lepi el a képet a múlandóság hamuja s hogyan válik valóra az igazi öröm ... ezek pedig az éjszaka hangjai vonatok vontatott jajkiáltása a dombok mögött, ahogy legyűrik a kapaszkodó kacskaringóit, kutyák szorongó ugatása, mely távol síkságokról száll, keményedő jégkéreg roppanása, jégcsapok üveges növekedése, szolgálati fénnyel világító kórházak fojtott nyögése, leoltott kapcsolók száraz kattanása, álomba nyíló ajkak elmerülő suttogása s a fogantatás sóhajai... Mily más minden, már másnap! Az asszony az ablakból az udvarra hajolva visszaszól a szobába: Itt a tavasz, drágám! Olvad a hó! Ivan Divis
