Irodalmi Szemle, 1965

1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Kardos István: A magyar nemzetiségű dolgozók kulturális színvonalának minősítése

Az általuk megrendelt újságok és folyóiratok száma 1632. A megrendelt kiadványok száma szerint a vizsgált személyek így oszlanak meg:

nem

egyet

kettőt

hármat

négyet

ötöt

hatot

hatnál

többet

243

373

292

126

53

11

5

0

A vizsgált személyek közel 90 %-ban hazai magyar nyelvű újságot és folyóiratot olvasnak. A legnépszerűbb (a megrendelt számok alapján) sajtótermékek a következők: Üj Szó (567), Dolgozó Nő (240), Szabad Földműves (166), Hét (110 és az Üj Ifjúság (88). A legszívesebben olvasott újságrovatok: külpolitikai és belpolitikai hírek (423), sport (128), irodalom, folytatásos regények (104).

A szépirodalom megszerettetésében nagy adósságaink vannak. A felmért személyek 40,8 %-a (451) az 1964-es évben egyetlen szépirodalmi művet sem olvasott. Csak 223 dolgozó tagja a községi népkönyvtárnak. Némi polarizáció is tapasztalható, mert a tíz műnél többet elolvasok -száma meglepően nagy: 241! A legkedveltebb író Jókai. A „melyik csehszlovákiai magyar író művét olvasta utoljára?“ kérdésre kapott válaszok alapján a következő sorrend alakul ki:

1. Lovicsek (118), 2. Egri (40), 3. Lackóné Kiss Ibolya (19), 4. Dobos (17),

5. Szőke (16), 6. Mács (12), 7. Gyurcsó (10), 8. Szabó Béla (8), 9. Rácz (6), 10.—11. Duba, Petrőci (5—5), stb. A válaszokat és az így kialakult sorrendet is persze csak a feltett kérdés értelmében lehet minősíteni, ezeknek a számoknak semmilyen, írókra vonatkozó értékmegállapító erejük nincs. Ha azonban figyelembe vesszük a legnépszerűbb hazai magyar nyelvű irodalmi művek megjelenésének idejét, akkor nem nehéz arra következtetnünk, hogy az emberek nálunk is szívesebben fogadják a prózai műveket, mint a versköteteket.

A televízió dolgozóink önművelésében és szórakozásában szinte hihetetlen lehetőségeket tár fel. Ennek kapcsán az emberek életmódjában is jelentős változások tapasztalhatók, mindenekelőtt a napirend megváltozásában. Valóban, számos személy minden esti programot megnéz. A legkülönfélébb programok diferenciálatlan fogadásának minden bizonnyal megvannak a maga hátrányai is, többek között abban, hogy olyan tevékenységtől is sokszor elvonja az ember erejét és idejét, amely talán számára és a társadalom számára is hasznosabb lenne (olvasás, tanulás, stb.). A vizsgált személyek 74,5 %-a (822) nézi rendszerint vagy időközönként a televíziót, ebből 705 csak a budapesti adóállomás programját. A pozsonyi adóállomás vevőinek alacsony száma minden bizonnyal azzal függ össze, hogy nem közvetít magyar nyelvű programot.

A televízió műsorából a következők a legkedveltebbek: film (556), színházi előadás (463), sportműsor (172), híradó (99).

A rádió kedvelt műsorszámaiban ilyen sorrend állapítható meg: 1. népdal, operett, magyarnóták (295), 2. hírek (207), 3. rádiójáték, színházi közvetítés (123). A pozsonyi rádió magyar nyelvű adását is 417 személy rendszeresen hallgatja.

Megpróbáltunk legalább megközelítő képet kapni a vidéki magyar lakosság zenei műveltségéről is. Bár 1055 személy azt válaszolta kérdésünkre, hogy „szereti“ a zenét, az igenlő válasz tartalmának elemzéséből súlyos hiányosságok és egészségtelen aránytalanságok világlanak ki. A vizsgált személyek mintegy 85 %-a semmilyen hangszeren nem játszik (kezdetlegesen sem!), a tanítókon kívül alig ismeri valaki is a kottát. Az egyes zenei műfajokhoz való viszonyulásban a következő a sorrend: 1. népdal (963), 2. tánczene (783), 3. magyarnóták, operett (418), 4. dzsessz-zene (372), 5. opera (64), szimfonikus zene (30), 6. kamarazene (19), stb.

Ennek a sorrendnek egyetlen örvendetes eleme van, mégpedig az, hogy a népdalt nagyon sokan kedvelik. A klasszikus műzene megszerettetésében azonban halasztást nem tűrő feladataink vannak. Mondjuk meg, az iskolai zenei nevelés jelenlegi gyakorlatától sem várhatunk valamilyen jelentős javulást.