Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Kardos István: A magyar nemzetiségű dolgozók kulturális színvonalának minősítése
háztartásbeli nő, amiből egy kis merészséggel arra is következtethetünk, hogy a nők egyenjogúsítása folyamatának is magvannak a maga sajátosságai magyar vonatkozásban. Ez a feltevés azonban külön kutatásra szorul. A lakáskultúrára vonatkozó kutatásunk eredménye előző megállapításunkat igazolja: a dolgozók lakáskultúrája jelentősen javult az elmúlt húsz esztendőben. A vizsgált személyek 38 százaléka (538) a felszabadulás óta felépült új házban lakik. A lakások elsődleges minősítésében nagyon viszonylagos, inkább a személyek megelégedettségét kutató kritériummal éltünk. E szerint 479 személy „jó“, 421 „közepes, megfelelő“, 203 pedig „rossz“ vagy „nem megmefelelő“ körülmények között lakik. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lakáskörülmények megváltozása a legtöbb esetben nem vonta maga után az életmód megváltozását is. Számos esetben azt tapasztaltuk, hogy felépítik a szép, 2—3 szobás házat, de á család továbbra is csal* a konyhában kuporog, s a szépen, modern bútorokkal berendezett lakószoba, sőt a hálószoba is csak mintegy „kirakat“-ként szerepel, esetleg a ruházati kellékek tárolására szolgál. Persze vegyük figyelembe, hogy enntk a groteszk jelenségnek nemcsak tudati, hanem technikai-anyagi okai is vannak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy csak 15 lakásban van központi fűtés (beleszámítva a lokális központi fűtéseket is), vagyis a lakásoknak csak 1,35 százalékában. Csak 140 lakásban van fürdőszoba, 107-ben pedig vízvezeték. A gázhálózatba is csak 67 lakás van bekapcsolva. Mindez azt bizonyítja, hogy bár nagyon dicséretes eredményeket értünk el, a vidéki (falusi) lakosság és a városi dolgozók lakás kultúrájában még mindig minőségbeni különbség van. A házi munka megkönnyítését szolgáló technikai eszközök használatának vizsgálata azt mutatja, hogy 808 családnak van mosógépe (81,25 %), 184-nek porszívó gépe, 186-nak pedig hűtőszekrénye. A legfontosabb lakásberendezési eszközök, a bútorzat terén is nagy változásnak vagyunk tanúi. 541 családnak teljesen új, többékevésbé modern bútora van, 61-nek „vegyes“, s a lakásoknak csak 44 százalékában található régi bútor, de ezek is majdcsak kivétel nélkül jó karban levők. Nagyon örvendetes képet nyújt a rádiókészülékek és TV-készülékek számára vonatkozó kutatás eredménye is. A vizsgált személyek 87,9 %-ának (970) van rádiója, 511 személynek (46,3 %) pedig TV-készüléke. Rendkívül nagy szám, s szinte önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogyan lehetne ezt az új valóságot hatékonyabban kihasználni a vidéki dolgozók (s ezen is belül a magyar dolgozók) szakmai továbbképzésében?! Két fontos tényező adott (1. a társadalmi igények, 2. a dolgozók érdeklődése, akarata), a harmadik kínálkozik (TV) habár nem is a „mindentmegoldás“ eszköze ez, a negyedik (ennek az egész objektíve szükséges folyamatnak megszervezése, irányítása, rendszeresítése, intézményesítése) még nem kielégítő. A kép teljessége kedvéért megemlítjük, hogy 181 lakásban van lemezjátszó készülék, 147 személynek (családnak ___?) van hangszere, 877-nek kerékpárja, 281nek motorkerékpárja és 30-nak személygépkocsija. A társadalmi közsségek vizsgálata szempontjából érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy a lakásépítkezések majdcsak mindenütt kölcsönös segítési alapon történnek (barátok, esetleg rokonok), így új mikro-kollektívák alakulnak. Tekintettel arra, hogy ezen új közösségek határa a legtöbb esetben jelentősen túllépik a rokoni kapcsolatok határát, érdemes lenne részletesebben is foglalkozni velük, esetleg megvizsgálni, hogyan lehetne ezeket az új kapcsolatokat a társadalom más területén is hasznosítani. Különben megállapítható, hogy a dolgozók élnek az államnyújtotta lehetőségekkel (kölcsönök), habár a lakásberendezési kellékek beszerzésében (bútor, hűtőszekrény, TV-készülék, stb.) bizonyos óvatosság is tapasztalható.
