Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Gál Sándor: Láz és rontás
Egyetlen gyümölccsé érik a bölcsesség Megrázkódik a pillanat iája érthetővé lobban minden Egy asszony áll elém ujjai között csobog a végtelen Micsoda bódulat micsoda erő micsoda élet Zakatolnak a vonatkerekek az éj alagútjai alatt Láz őskori láz pörgeti az ember szívét A halál lehetősége ez s a halál ténye Egyetlen mondatba beépítve mint a szivárvány Mely bármelyik pillanatban kimúlhat Ennyi csak ennyi volna az értelmes lét? Szerelem életet adó és életet rontó szerelem Kemény bilincseid alól sohase szabadulhatunk Már eljutottunk a világ értelmes parazsához Melyet egy alvó cigaretta nyugalma őrzött Az alkohol csak akkor hoz mámort ha a vérben lobog Ismerjük hatalmát ízét és gyönyörét is Fájdalmaink ólmos görcsét oldja és nincs nincs Nincs semmi felelősségünk közben Korfátaink ledőlnek vagy sohase voltak A tested akarom a forró lihegésed igyál Holnapig ne számolj tested szivárvány Egyetlen mondat egyetlen szó Csak ennyi Csak Ennyi? Hasogasd szét a koponyád majd megismernek Titkaid ültesd jó televénybe tépje aki éri Szűz voltál húsz évig ki hitt neked Szép diáklány szép szőke tanítónő szép fiatalasszony Ki hitt neked Komáromban Pozsonyban Nyitrán Már kavarog előttem minden ég föld csillagok Gondolataim elhagynak ujjaimmal tapintom a csendet Ismeretlen tárgyak közt fetrengek a széken egy harisnya Libeg finom áttetsző zászló derengő köd Pókhálók úszó örvénylő távoli emléke lombja Hol vagyok micsoda éjszaka mélye ragadt el Micsoda szenvedély hozott ide micsoda vágyak Fülemben dobol a vér ösztöneim röpítenek Ö szédítő forgás ez színes lampionok égnek Ki hozott ide nem tudom semmit se értek Mondd mi vagyok én hogy csak úgy el tudok hagyni mindent Apámat anyámat férjemet gyermekem sírját Mi vagyok én hogy minden fájdalmon túl is Keresem az ismeretlen sóvárgott szerelmet Didergő átvirrasztott éjszakák emléke rémít Félíg-élt ölelések magánya vacog bennem Minden perc minden mozdulat tegnapot hozza Felkelek minden reggel s iránytű nélkül futok előre
