Irodalmi Szemle, 1965
1965/6 - JÓKAI NAPOK 1965 - Zs. Nagy Lajos: Versek
Zs. Nagy Lajos húszéves volt 1. A halott legény szája kivirágzik, kivirágzik a boldogság, viasz-bölcsesség alá merítve úszik a túlsó part felé. Izmai víg lendületét megmerevítik bús hatalmak, duzzadó, friss sejtjeivel dekadens férgek labdázgatnak. 2. Kimondatott a végítélet... Húsz éves volt, az esze vágott, mint a borotva. Matematikát tanult, ismerte Shakespeare tragédiáit és a relativitás elméletét. Ismerte Kantot és Marxot, Petőfit és az összes sporteredményeket. Balösszekötő volt, mint Puskás és hajbakaptak érte az összes élcsapatok. Fényes jövőt jósoltak neki, csak megtalálná már azt az utat. Aztán jött valaki, valóságos csillagrendszerekkel a vállán s azt mondta: Iperit — finom cseppekben hull a földre, mint a fényes, májusi harmat. Engedelmes gyermek lévén, egy éjjel bevágta az összes mérgező gázokat, minden tulajdonságaikkal egyetemben, s még a száz-megatonnás hidrogénbomba sem ülte meg a gyomrát. Aztán egy éjjel fényes harmatesőben, jött valaki s azt mondta: Vodka. A vállán csillagok helyett gitár lebegett. Engedelmes gyermek lévén, bevágta az első féldecit, aztán a többit... S most itt fekszik s a szája kivirágzik.
