Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - DISPUTA - Turczel Lajos: Egy vita ütközőpontjainak vizsgálata

ruárért járó spontán hálát az itteni magyarság nevében Fábry Zoltán az elsők között fejezte ki. b) Zvara — cikkének azon része után, amelyben 48 februárjának hatalmas hozadékát méltatja, — a következő kijelentést teszi: „Miért írom ezt? Azért, mert az Antisematiz- mus szerzője a fejlődést értékelve azt írja, hogy „1945—48 némaságba vert szlovákiai magyarsága máig sem kapott jóvátételt." Engedje meg Zvara, hogy megint egy szöveg­félreértésre figyelmeztessem. Az általa idézett Fábry-mondatból egy fontos, értelemváltoztaíó rész kimaradt. Fábry inkriminált mondata az eredetiben így hangzik: .......a szlovákiai ma­gyarság máig sem kapott minden rossz ízt elemésztő jóvátételt." (T. L. kiemelése.) A z így helyreállított kijelentés igazságát Zvara cikkének megállapításaival húzom alá: „Noha végleg megoldottuk is nálunk a nem­zetiségi kérdéseket az antagonisztikus viták kiküszöbölése értelmében, és nagyrészt felszá­moltuk a kapitalizmu örökségét, maradtak itt még nem antagonisztikusan vitás kérdések, amelyeket a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság nemzeteinek és nemzetiségeinek szocialista közösségét építve napról napra újból meg kell oldanunk." — „Koucky elvtárs a csehszlovákiai magyar népcsoport fejlődését biztosító párt- határozatok eddigi végrehajtásáról nyíltan megmondta, hogy „ezeket a határozatokat nem hajtják végre következetesen" (T. L. kieme­lése.) Az idézett megállapítások értelmében Fábry azon kijelentését sem tarthatjuk elfogadhatat­lannak, hogy „a magyar nyelvi és kulturális egyenjogúság de jure létezik, de facto azonban még sok a kívánnivaló“. Zvara ehhez a kijelentéshez cikkében a kö­vetkező megjegyzést fűzte: „Azonkívül, hogy nem értek egyet az ilyen egyoldalú megállapí­tásokkal, nem az első eset, hogy a kultúra terén működő magyar dolgozóknál a nyelvi problémák túlértékelésével és a magyar nem­zetiségű dolgozók objektív érdekeinek kellő figyelembe nem vevésével találkozom.“ Zvara jól tudja azt, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása a szocializmusban a nemzetek és nemzetiségek jogi, politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságának az elve alapján valósul meg. A jogi, politikai és részben a gazdasági egyenjogúság a legtöbb esetben nem jelent külön problémát. A kulturális egyen­jogúság legfőbb alapja azonban a speciális nemzeti nyelv használatának és érvényesü­lésének lehetősége és biztosítása. E téren „de jure“ jól állunk: szocialista alkotmányunk 25. cikkelye kimondja, hogy „az állam biztosítja a magyar, ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok anyanyelvi oktatásának és kul­turális fejlődésének minden lehetőségét és eszközét“, „De facto“ azonban még tényleg sok a tennivaló. Higgye el Zvara, hogy gyakran előfordul még olyan eset is, amikor a konkrét nyelvi-nemzeti sérelem felhozásánál az ille­tékes tényezők az ő sémájával felelnek, és orvoslás helyett a „nyelvi problémák túlérté­kelését“ vetik a sérelmezők szemére. Hogy a nemzeti nyelvnek, anyanyelvnek a kérdését nem lehet voluntariszt ikusan és sematikusan másodrendű kérdéssé degradálni, arra például szolgálhat az a vita is, amely a szlovák nyelv állapotáról és fejlődési problémáiról a Kultúrny Život hasábjain hosszabb idő óta folyik Amint az írásom elején jeleztem, nem volt szándékomban az, hogy a Fábry és Zvara között kialakult nézeteltérések egészét fel­öleljem, és kimerítő részletességgel kommen­táljam. Ügy érzem azonban, hogy a lényeges ütközőpontok egyikét sem hagytam figyelmen kívül. Hozzászólásomat a következőkkel zá­rom le: Zvarához hasonlóan én is azt vallom — és velünk együtt és legalább annyira, mint mi, Fábry Zoltán is azt vallja —, hogy a „csehszlovákiai magyar dolgozók objektív érdekei azonosak az egész szocialista köztár­saság dolgozóinak érdekeivel". A múlt kellő­képpen nem tisztázott nehézségeinek őszinte feltárása még „a nagy érzelmű effektusoktól" befolyásolt megfogalmazás esetében sem jelenti az egymáshoz vezető utak eltorzítását. Arról a Fábry Zoltánról — akit életművének legjobb szlovák ismerői tudatos hídépítőnek neveznek —, ilyesmit állítani csak érzelmi elfogultsággal és tájékozatlansággal lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents