Irodalmi Szemle, 1965

1965/4 - FIGYELŐ - Ladislav Mňačko: Szaggatott fehér vonal (Bábi Tibor fordítása)

hogy még nagyobb zavarba hozzon, végül ezt mondta:

— Mit bámul? Csák látni akartam.

— Mi ez? Micsoda? Kutattam emlékeim között, nem emlékeztetett senkire, senkit semmit nem juttatott az eszembe. Sose láttam. Ezt az asszonyt, megesküdhetek rá, sose láttam. Már jóval túl volt a negyvenen, ez rá volt írva az arcára, sok minden volt ráírva az arcára, de az is, hogy túl van a negyvenen, kék volt a szeme, kicsit homályos, a haját gesztenyeszínűre festette, a szája körül ke- sernyés-vonás, az alakját nem tudtam felbecsülni, cseh szabásminta szerint készült a ruhája, inkább praktikus volt, mint divatos, vastag kockás szoknya volt rajta, fekete szvetter és vastag, zöld harisnya. Élvezte zavaromat, szinte feltűnő volt már, mennyire örül, hogy így meglepett, a gondolataim vil- lámsebesen kergetőztek, de nem találtam semmit, egyetlen támpontot sem, még mindig csak bámultam, még egy szót sam bírtam kinyögni.

— Elégedett?

Végre! Végre egy szó!

— Mivel?

— A szemlével. Hisz tudja, sok minden megváltozott.

(Befejező rész a következő számban.)

Ján Želibský: Utca, 1960