Irodalmi Szemle, 1965
1965/4 - FIGYELŐ - Ladislav Mňačko: Szaggatott fehér vonal (Bábi Tibor fordítása)
sem, mert a benzinkút kezelője bizonyára jutalékot kap a szálloda tulajdonostól, nem akaródzott, tovább robogtam, egyenesen az orrom után, vagy hatvan kilométert rohantam, talán fél óra hosszat tartott, a következő Räststätteben nem lesz lefoglalva minden szoba, talán van ott egy foglalatlan ágy, ha csak egyetlen egy is, de az rám vár. Aztán egy nagy táblán ezt a feliratot olvastam: Räststätte Holledau, micsoda szép — egyáltalán nem németül hangzó név, Holledau, Holledau 2000, aztán Holledau 1000, aztán 400, végül kettévált a végtelen szaggatott vonal, az egyik tovább rohant, bele a sötét éjszakába, az volt a fehér, szaggatott vonal, a másik, a folytonos egy ü vegkasté lyho z vezetett, Tankstelle a neve, ide jutottam, ehhez a kivilágított étteremhez. Mikor kiszálltam a kocsiból, a háttérben egy kisebb épületet láttam, a neonfény árulta el, hogy ott a szálloda. Betértem az étterembe. A pultnál három fiatal lány szórakozott, szép német lányok voltak. Szobát? Szobát, utána kell nézni, igen, szoba volna még, kétágyas, ha nincs ellenére. — Legyen akár háromágyas, — mondtam, és egy sört rendeltem. Egy magas székfélére telepedtem, hockernak nevezik ezt az alkalmatosságot. Körülnéztem a tiszta, otthonos helyiségben. A sarokban valami ember üldögélt. Míg az italos üvegek vignettáit nézegettem, észrevétlenül odasompolygott hozzám, s leült mellém egy hockerra. — Ugy-e, nagyon szeretne aludni már? — Nem is olyan nagyon. Még mindig reszketek a hosszú út uitán. — Hányat tett meg? — Mit hányat? — Hány kilométert? — Nyolcszázat. — Hát igen, ezt ismerem. Vibrál az ember minden porcikája. A fáradtság különös fajtája, minden remeg, minden egy kicsit táncol az ember szeme előtt. Talán a fizikai megterheléstől, mégis azt hiszem, hogy pszichológiai oka van a dolognak. Nyolcszáz kilométer a mai ember felfogó képessége és szervezete számára még túl sok. Ha megengedi, meghívom egy konyakra. Angelika, zweimal Napóleon... — Azonnal, Herr Doktor. Közelebbről megnéztem, már amennyire lehetséges megnézni a szomszédos hockeren üldögélő vendéget. Egyidős volt velem, de magasabb nálam, jól megtermeltt alakja volt, nem viselt nyakkendőt, ami egy németnél eléggé különös. A színes ing is kivétel számiba -megy a németeknél. Vastag, érzéki ajka volt, s úgy láttam, bandzsít. Ha közelebbről néztem, nem bandzsított, de lehetséges, hogy csak azért láttam úgy, mert túl közel volt egymáshoz a szeme, talán ez okozita a látszatot, hogy bandzsít. Csak nem Schielauge ez az ember? Achtung vor dem Schielauge! Mi az? Mi vart azzal a Schielauge-val? Ma reggel Hannover közelében bekapcsoltam a rádiót, híreket sugároztak a kocsivezetők számára. Valami bandzsa rémtől óvták őket. „Gonosz démon járja az Autobahnokat. Szélhámos, aki a polgárok bizalmába tud férkőzni. A motorisiták előtt, akik motorlhiba következtében a műút szélén megállni kényszerültek, a motelek éttermeiben, parkolóhelyeken segítő készséget színlelve leselkedik ez a motorizált gangszter a mit sem sejtő áldozatokra, a rendőrség, sajnos, még nem ismeri személyleírását. Alkalmas pillanatban ráveti magát kiszemelt áldozatára, és arra kényszeríti, hogy adja át pénztárcáját. Többrendbeli erőszakot követett el nőkön, pisztollyal kényszerítette őket, hogy tegyenek eleget állati vágyainak. Az egyetlen, amit bizonyosan tudunk felőle, hogy bandzsa. Vigyázat, kocsivezetők! Óvakodjatok a bandzsa rémtől! Achtung vor dem Schielauge!“ Bandzsít? Nem bandzsít? A Herr Doktor színes ingben ül itt az étteremben, éjfél után, talán szoros kapcsolatban áll ezzel a mixernővel? Talán itt leselkedik a naiv, mit sem sejtő áldozatra. Milyen csendesen lopakodott ide a pulthoz, milyen gyorsan beszédbe elegyedett velem, meg kell hagyni, ügyesen csinálta. Hiszen a rádióhír épp rendkívüli ügyességéről szólt, épp arra célzott, hogy könnyen mások bizalmába férkőzik. Egy ideig úgy láttam, hogy bandzsít. Aztán meg úgy, hogy nem bandzsít. Na, majd meglátjuk ... — Külföldi? — Külföldi. — Üzleti ügyben jött vagy csak úgy! — Részben üzleti ügyben, részben csak úgy. — Keletről. — Csehszlovákiából. — Rühes egy ország. — Miért? — Minden keleti ország rühes ország. — Volt már ott? — Nem voltam. Ott nincs sehol Autobahn. — Miért mondja, hogy rühes országok, ha egyikben sem járt? — Már megmondtam, hogy miért. Egyikben sincs Autobahn. — Azért vagyunk rühesek? — Azért. Hogy tetszik a mii Autobahnunk? 2. Rozvadovnál léptem át a határt. A határon túl az országút már az első pillanatban felismerhetően jobb volt a mi útjainknál. Jó
