Irodalmi Szemle, 1965

1965/3 - FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 III. Ruby (befejező rész)

Earl Cabell dallasi polgármesterre hivatkozva, megerősítette, hogy „Oswald gyilkosa állítólag a Kennedy elnök ellen elkövetett merénylet óta úgyszólván nem hagyta el a rendőrség épületét, személyesen ismerte az összes dallasi rendőrt és senki nem gyanakodott rá“; „állítólag okkal tehetjük fel, hogy Rubinstein ilyen módon jutott be a rendőrségi fegyházba: segédkezett a filmoperatőröknek a nehéz televíziós kamerák cipelésénél és szerelésénél“. A rendőrség tehát csak egyetlen egy magyarázatra volt képes: ismertük őt. (S akit mi ismerünk, az bejuthat bárhova. Nyilván így is volt. Különben Tom Howard ügyvéd sem juthatott volna be a rendőrségi fegyház alagsorába, mert neki sem volt ott semmi keresnivalója — hacsak nem akarta személyesen végignézni, hogyan követi el jövendőbeli kliense a gaztettet, amelynek jogi következményei elől éppen ő, Howard fogja majd védelmezni.) De ha már a rendőrök olyan jól ismerték Rubyt, tudniuk kellett, hogy a pisztolyát a zsebében szokta hordani. Miért nem kutatták akkor (csak úgy, barátilag) át? Vagy még a pisztoly sem zavarta őket?

4. Thomas Buchanan ezt a párbeszédet jegyezte le J. P. Renard, a Paris-Presse tudósítója és egy meg nem nevezett dallasi detektív között:

„Mondjon nekem valamit Rubyról.

Pont annyit tudok róla, mint ön.

Rendőrségi besúgó volt?

Igen, szabad idejében.

Miért engedték be a rendőrigazgatóság épületébe akkor, amikor Oswaldot egy másik börtönbe szállították?

Olyan gyakran felkeresett minket, hogy megszoktuk őt. Dominóztunk, kártyáztunk együtt. Azonkívül körülbelül hatvan ember tartózkodott akkor ott — tudósítók, filmoperatőrök, műszakiak, az FBI ügynökei. Eggyel több vagy kevesebb — az már nem számított.

De akkor is: nem lepte meg önöket, hogy ott van?

Nem, ő hogy úgy mondjam, oda tartozott...

Biztosan megvoltak rá a maga okai.

Hazafiasságból, ahogy ő mondta?

Attól függ, mit nevez ön hazafiasságnak. A hazafiasság sok mindenféle dolgot jelenthet. Például menteni a bőrünket.

Ügy, hogy megkockáztatja a villamosszéket?

Játszik: dupla vagy semmi. Egy jó ügyvéd segítségével kibújhat a büntetés alól.“

5. Ügy, ahogy Ruby kéznyújtásnyi távolságra megközelítette a letartóztatott és kivizsgálás alatt álló Oswaldot, más látogatók a bebörtönzött és büntetőeljárás alatt álló Rubynak férkőztek rejtett fegyverekkel a közelébe. Kettőt közülük rajtacsíptek: rögtön az előzetes eljárás során egész Brown bíró elé jutott, pisztollyal a táskájában, Karen Lyn Bennett, 1964. február 18-án az oregoni David C. Glasst tartóztatta le a rendőrség, aki a zsebében egy 0,32-es kaliberű pisztollyal a tárgyalóterem közelében tartózkodott. (New York Herald Tribune és New York Times, 1964. február 19.)

De ezzel még nem érnek véget a figyelemreméltó dolgok. Amikor Bennett másodszor jelent meg a tárgyalóteremben — a főtárgyalás során ő volt a védelem első tanúja — a fenti börtönből megszökött hét elítélt. A menekülés során közvetlenül a tárgyalóterem mellett futottak el, ahol a Ruby-per folyt éppen. Egyikük a folyosókon ácsorgó embereket fenyegette befeketített szappanból faragott „pisztolyával“. Egy pillanatra épp az ott várakozó Bennettet „vette vele célba“, s a nő felkiáltott: „Istenem, ez értem jön!“ (New York Héráid Tribune, március 8. és Time, 1964. március 13.) — de ő már ezen a napon nyilván nem hozott magával pisztolyt, tehát ha a teljes zűrzavarnak, amely néhány percre hatalmába kerítette a törvényszék épületét, további indokolatlan bűntettet kellett volna lehetővé tennie, amilyennek Ruby Oswald ellen elkövetett támadását minősítették, úgy ez az alkalom kihasználatlan maradt.

Egyet-mást talán Ruby meg tudott volna némileg világítani — de tőle a per folyamán senki nem kérdezett semmit. Sem a bíró, sem az ügyész, sem a védő. A törvény- széki eljárás huszonhárom napja alatt a vádlott csupán négy szót ismételgetett: Tisztelt bíróság, ártatlan vagyok.