Irodalmi Szemle, 1965
1965/3
Plekner István: Ritmus. Plekner István: Folyópart. |> Plekner István 1939-ben kezd fényképezni. Ugyanennek az évnek Őszén „Hazatérés“ című képét ezüstéremmel tünteti ki a varsói fotókiállítás zsűrije. A háború kitörése éveken át tétlenségre kényszeríti. Kitartó munkával pótolja a kényszer-„pihenő“ okozta lemaradást és képeiben fokozatosan a fotografálás újonnan meghódított tartalmi és kifejezési lehetőségeit érvényesíti. Budapest, Bécs, Bukarest, Prága, Kassa, Pŕelouč, Bratislava kiállításain nyert díjak, oklevelek tanúskodnak sikereiről. A múlt évi bratislavai országos foto-tárlat anyagával jelenleg a Szovjetunióban szerepel. Munkáiban nem a fotovadász ösztön, de a szemlélődő, látó ember kiválasztó, mérlegelő hajlama nyilvánul meg. Kifejezési módja pontos, gazdaságos. Nem cseveg, csak any- nyit mond, amennyi a téma megértetéséhez szükséges, amennyivel a kiválasztott témát legjellegzetesebb szemszögből megközelítve azt legkifejezőbben elénk vetítheti. Leginkább vonzók azok a képei, melyekben Dél-Szlovákia sajátos atmoszféráját lírai fogalmazásban rögzíti. Ki volna inkább hivatott, mint Plekner István, hogy e különös jellegű táj lakóinak életét, magának a tájnak szépségeit fotokönyvben tárja elénk. Sajnáljuk, hogy elfoglaltsága miatt mai napig adósunk egy eddigi munkásságát summázó kiállítással. (cs. I) Plekner István: Hazatérés.
