Irodalmi Szemle, 1965

1965/3

A grafika kétség kívül az a műfaj, amely korunkban — amelynek a művészete oly gyakran elidegenedik a valóságtól — megőrizte az élettel való szoros kapcsolatát. Ez annak tudható be, hogy a grafika — ma talán jobban, mint bármikor azelőtt — a mindennapi élet társadalmi, szellemi és gazdasági érdekeit szolgálja. Egy nemzet, vagy ország életének jellegét, szellemvilágának sajátosságait, iparának fejlettségét, stb. annak grafikáján keresztül kitűnően megismerhetjük. Ez lehet az oka annak, hogy a jelenkori amerikai grafika kiállítása Prágában oly szokatlanul nagy érdeklődést váltott ki, amely talán nemis any- nyiru az amerikai grafika műfajbeli értékeinek, mint inkább az amerikai élet különösségeinek szólt, amelyeket ez a grafika — a maga módján és eszközeivel — szinte tökéletesen tükröz vissza.

Pedig a mai amerikai grafika tisztán művészi szempontból is rendkívül figyelemre méltó. Mindenekelőtt meglep a technikák sokféleségével: skálája nemcsak a klasszikus ágazatokat (fametszetet, rézkarcot, litográfiát) öleli fel, hanem számos új reprodukciós technika számára is megfelelő grafikai alkalmazást talál. Ilyenek például a szerigráf és a kollográf, amelyeket főleg a fiatalabb amerikai grafikusok különös előszeretettel használnak. Gyakoriak, persze, a különféle kombinált technikák is, ám a legérdekesebbek mégis azok a kísérletek, amelyekben a művészek túllépik a grafika technikai korlátáit, ám anélkül, hogy megsértenék a grafikai nyelv tisztaságát. Ez minden esetre nagy érdemük, s ezért elsősorban ebből a szempontból kell értékelnünk azokat a krétával, temperával stb. élénkített papiros-mozaikokat, tussal konturált, lakkal rögzített fénykép-kolázsokat, amelyek technikailag elbűvölőek, de amelyeknek a szellemében van valami a ma egyre divatosabb pop- art-ból. Ám akárhogyan vesszük is: bizonyítékai annak, hogy az amerikai grafikusok ma egészen különös súlyt helyeznek az alkotás mesterségbeli összetevőire, s ugyanakkor nem félnek a kísérletektől.

Az Irodalmi Szemle mai számában szemelvényeket közlünk az amerikai grafika prágai kiállításának gazdag és sokrétű anyagából. A szabad grafikától az alkalmazott grafika rengeteg válfaján át a karikatúráig terjed ez \gszemle s ha akad is benne olyan mű, Tvér0fal‘ vaQy formanyelvével fert^A&mSetniet, kétségtelen, hogy az ^Tg a maga egészében olyan magas színvonalú grafikai kultúrát tár elénk, amely nemcsak meglepetést jelent, hanem példát is mutat. (T.)