Irodalmi Szemle, 1965

1965/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30 (3. folytatás)

évben is megtartotta, amikor kezdett kiala­kulni a nagy konjunktúra a műanyagok gyártá­sában és az egész petrokémiában. A fordulat teljes volt: Texas, amit joggal neveznek úgy, hogy a „Wall Street legnagyobb gyarmata“, maga is „imperialista nagyhata­lommá“ vált a gyöngébb szomszédokkal, Okla- homával, Kansas-szál, Kolorádóval, Üj-Mexikó- val és másokkal szemben. Az Északkelettel való együttműködésinek és az iránta való ellenszenvnek, a szomszédos Nyugattal szem­ben kialakult hegemóniának és a mély Dél bizalmának ez a sajátos keveréke egyúttal rendkívüli politikai befolyást biztosított neki. 1940 és 1962 között (négy év kivételével, ami­kor a köztársaságiaké volt a többség) texasi küldött volt a képviselőház elnöke, szintén texasi elnökölt 1953 és 1960 között a szenátus demokrata frakciójában, 1961-től Texas adta az Államok aleln'ökét... így érkezett el 1963. november huszonket­tedike. A sok 'texasi rekordhoz két további társult: az első merénylet az Egyesült Államok elnöke ellen, ahol nem állapították meg bebi- zonyíthaitóan a tettest, és egy „eleven“ gyil­kosság televíziós közvetítése. így aztán sok amerikai állampolgárnak eszé­be jutott 1963-ban és 1964-ben, amit John Steinbeck 1961-ben írt és 1962-ben ki is nyom­tatott „Travels with Charley“ című könyvében: „Texas a közéleti gondolkodás megtestesí­tője.“ A demokraták Az Egyesült Államokat a politikai kétpárt- rendszer egyik klasszikus példájának tartják, de a déli államokban mindmáig az egypárt- rendszer van érvényben. A híres „rekonstruk­ció“ befejezése után az a párt uralkodik az egykori államszövetség területén, amely a lá­zadást az Egyesült Államok köztársasági elnöke ellen vezette. A texasi politika is a de­mokrata párton belül érvényesül inkább, bár a választások, azok háttere, előkészületei és eredményei, egy újfajta tagolódást kezdenek tükrözni az érdekek és a nézetek világában, amely könnyen kedvezhet a köztársaságiak­nak is. 1958: Johnson úr érdekében, mint egyik titkára a Kongresszusban. Minit ügyvéd és meghatal­mazott, az utóbbi években a nagy nyersolaj­vállalatok, állattenyésztő nagybirtokok és in­gatlanok gondnoka lett.“ Johnson a Kennedy ellen viselt hadjáratot elveszítette — de közös jelöltségük a novemberi választásokon győzel­met hozott. (Texasban persze csupán 43 000 szavazattal.) 1961: Johnson szenátusi székére az 1961-es tavaszi rendkívüli választások során több mint egy tucatnyi jelölt pályázott. Közülük hatnak, irta a New Republic című hetilap 1961. február 13-án, megvan a reménye a győzelemre: egyi­kük, a houstoni John Tower professzor, ő köz­társasági, és öten demokratáik. Az ő profiljuk jellemző képet nyújt a texasi demokrata pártról. William Blakley, a Braniff Airways repülő- társaság legtöbb részvényének tulajdonosa, „ E is en hower - K en ned y irányú demokratának“ vallja magát, de a szenátusban (ahova Price Daniel kormányzó ideiglenesen kinevezte) a déli fajgyűlölő demokratákkal szavazott; leg­alábbis a néger lakosság polgári jogainak kér­désében mind Eisenhower, mind Kennedy né­zeteit elvetette. A New Republic kétségesnek tartotta, hogy áprilisban újra megválasztják. Szerinte nagyobb reménye lehet Will Wil­son dallasi ügyésznek, aki konzervatív demok­rata, és „szoros kapcsolatban áll a dallasi és houstoni nyersolaj-, bank- és biztosító érde­keltségekkel“. Az állam területén viszont sike­rült azt a benyomást keltenie, mintha valóban szívügye lenne a bűnözés felszámolása, és hogy legalább a faji kérdésben aránylag szabadelvű nézeteket vall. A Fort Worth-i Jim Wright képviselő, „ez a johnsoni irányt követő mérsékelt politikus... remélte, hogy az alelnök támogatni fogja, de nem így történt.“ De végül Wright mégsem csalódott Johnsanban: legalább az alelnök helyi fegyvertársaii támogatták őt. Csakhogy ez leg­közelebb nem lesz elegendő a győzelemhez. „Wright az iskolaügy szövetségi támogatása és a minimális, törvény által megszabott óra­bérnek 1,25 dollárra való emelése ellen sza­vazott, s ezáltal egy csomó demokratával ellenséges viszonyba került.“ „Maury Maverick és Henry Gonzales“, foly­tatja a New Republic, „a liberális demokra­tákra és a »rézgalléros« emberekre támaszko­dik (azaz a rabszolgák és jobbágyok utódaira, tehát a négerekre és a mexikóiakra — D. P.), akik Yarborought győzelemre segítették. Mindketten támogatták Kennedyt, és »Kenne- dy irányú demokratáknak« nevezik magukat“. Mégis olyan ellentétek feszülnek közöttük, amik Texasban sokat jelentenek. Gonzales az első spanyol anyanyelvű texasi, akit valaha legalább az állam szenátusába be­választottak. „A régi iskola nem rekonstruált, harcias amerikai liberálisának tartom maga­mat“, mondta az egyik Választás előtti össze­jövetelen. Nézeteit aztán néhány jelszóba tö­

Next

/
Thumbnails
Contents