Irodalmi Szemle, 1965

1965/1 - Lehocky Teréz: Amikor a kakas háromszor kukorékol

mitákhoz, te a szamaritánusokhoz, te az esszejánusokhoz, ezek, amazok a városi szegényekhez. Megmondjátok, miféle garabonciás szél fúj holnap. Mindenki kösse meg a gatyamadzagot és kiabáljon, ahogy a torkán kifér. „Hogy mit kell ordítozni? Teremtő isten, még ezt is a szádba kell rágni. Hát azt, ami neked is fáj, hogy száz és száz stadionnyi távolságra nincs egyetlenegy zálogmentes major se, hogy a szab- bath évet se a papok, se a birtokosok nem tartják be, hogy az uzsorakamat tilos. Ha a farizeusokat vágni fogják, fölpakoltok jó fogású köveket és hajrá, bele a szad- duceusokba.

Alexanderre hirtelen rászakadt a csönd. Bosszantja a farizeusokkal való végleges összecsapás. Szívesen pengetne békésebb húrokat, de Saloménál kellene kezdeni s ahhoz ő túlbüszke. Nem is marad a palotában, hanem átmegy az ósdi Baris várba, ott szoktak az ország urai truccolni, ha a nejeik őket felbosszantották. Világot hoznak neki a szolgák, alig mernek rápislogni, hiszen még félórája sincs, hogy a farizeusok összeesküvők gyanánt összeültek a templomban és a Baris földalatti folyosóján újból eltávoztak. Szóljanak, ne szóljanak neki az éji komédiáról. Máris nyílna valamelyiknek a szája, nem is árulkodásra, csak beismerésre, amikor megelőzi a király őket egy paranccsal.

— Diogenes jöjjön. De tüstént.

Lóhalálban keresik, futkároznak érte, de csak a hült helyét lelik. Jaj, most mi lesz, vagy élve, vagy holtan elő kell keríteni. Hol a fenében, hol a gyehennában őgyeleg? Végre ráakadnak a Stratónyos Pyrgosban, a Baris bástyájának alagsorában. Oda szokott járni rigyetésre, a kaszárnyabeli cédákhoz, minthogy még nőtelen.

Egy csapat ribanc van körötte. Ezúttal nem szaporítással foglalkozik, hanem írómba nagy kapcsos könyvből olvas föl a rézlámpa alatt, a lotyók meg hallgatják áhí- tatosan.

Diogenes előtt Alexander Jannaeusnak nem kell teketóriázni. Kiokádhatja nyíltan minden gondját, búbaját. Remek fickónak tartja a jóbarátját. Nincs titkuk egymás előtt. Valaha a gymnasionban paradicsomi meztelenségben vívtak és átejtették egymást nőügyekben. Semmiért a világon nem röffentek volna össze. S amikor Alexander a megholt király-báty jóvoltából a dutyiba ült, Diogenes ütötte a vasat, hogy a széjjelhízott özvegy, Salome, férjeurának a jelentkezők közül éppen Alexandert válasz- sza. Diogenes tudott ugyan diszkoszt dobálni, de inkább a bölcselkedéshez volt hajlama.

A király pontról pontra leírja az összezördülést.

— Hát ezt jól megcsináltad. De azért- ne lógasd a fejedet. Csak azt nem tudom, mivégből fenekedsz annyira a farizeusokra. Mind a két pártnak a határtalan menyiség kell. Csak az a különbség, hogy az egyik nyílt, durva eszközökkel szerzi meg, a faf rizeusok meg burkoltan, a hit maszlagát is J fölhasználják. A végtelenül sok megszerzésére pedig az emberélet nagyon rövid. Azért célszerűsítik az életet. Nincs rajongás, szórakozás, szerelem. Az ember is csak eszköz.

Minden csak annyiban kívánatos, amennyiben a mennyiség gyarapodását szolgálja.

Jannaeus Alexander nehezen követi Diogenes gondolatmenetét.

— Nem tagadhatod, a farizeus, akárcsak a szadduceus, tartózkódó. Sőt, bizalmatlan. És mit eredményez ez? Elkülönülést. Attól meg csak egy macskaugrásra van az elhivatottság érzete. A kiválasztottság és tökéletesség álma.

A basileos felhorkan.

— Tévedsz. A farizeusok a csőcselék pártján vannak. Újítják a Tórát, megmásítják atyáink szokását, hogy enyhítsenek a „boldogtalanon“. Egy tálból cseresznyéznek velük, leereszkednek hozzájuk, végigcsinálják a rituális lábmosást. Velük együtt hiszik a hús feltámadását, a gyehennát és a világtengert. Ez neked nem elég?

A királybarát türelmetlenül legyint.

— Nem értesz hozzá pajtikám. Ez taktika. Te is puszizkodol a rómaiakkal, de ha megérett az idő, faronrúgod őket. Na látod. Abból sose lesz forradalom, ha az aljanép hiszi a másvilágot, és azt, hogy nincs szabad akarat. Én mondom neked, nagyszerű találmány mindkettő, mégha a Tórában Mózes egy mukkot se szól róla.

Ráadásul a Tóra igazságossága nincs összhangban a valósággal. Ez szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy az emberek földi éltükben akarnák kicsikarni az egyensúlyt egymás között. És most jönnek az óvatos farizeusok, a róka ravaszságával, és azt mondják: kérem szépen, csak ne izguljunk, hogy mindennek a siralomvölgyben kell elintéződnie. Van egy túlvilág, ahol föltámadunk és ott minden pont fordítva, azaz igazságosan lesz. Más szóval, ha az embernek illúziót adsz, akkor megszelídül és kibírja.

Menj és csókolj kezet sorba a farizeusoknak. Ha a szadduceusokra hallgatnál, az