Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Kmeczko Mihály: Vers - Ébert Tibor: Vers
nem biztos, hogy kedvük volt. Ez vonatkozik a pedagógusokra is. A múlt iskolai évben a nyitrai pedagógiai intézetben végeztem egy ilyen felmérést és három ember közül kettő azt vallotta, hogy neki inkább más pályához lett volna kedve. Nem biztos, hogy azok, akik más főiskolára jutnak, éppen azt a főiskolát szerették volna valamikor befejezni. Tehát már itt kezdődik. S itt valami nincsen rendben. A pályaválasztási érdeklődés és a lehetőségek véleményem szerint nincsenek teljes összhangban. "Szerk.: Hogy viszonyul egymáshoz a hazai magyar értelmiség száma és társadalmi súlya? Kardos István: Véleményem szerint a hazai magyar értelmiség nem aránylik a hazai magyar nemzetiségű dolgozók számához. Másik probléma: vizsgáljuk meg egyszer, hogy a magyar iskolákban érettségizett gyerekekből hányan kerülnek főiskolára és hasonlítsuk össze a szlovák, a cseh iskolákkal, ezentúl a társadalmi igényekkel. Hiszen az a döntő, mennyit kíván a társadalom? És mennyit adunk, mennyit tudunk adni a helyzetnek a lehetőségnek megfelelően. Nem nagyon ugrálhatunk, nem nagyon dicsekedhetünk, nem nagyon kérkedhetünk. Az iskola elvégzése után pedig sokan nem találják meg azt a szervet, amely a társadalmi élet irányába von- zaná őket. 'Szenk.: Hogy jellemezhetnénk a Csemadok és a hazai magyar értelmiség viszonyát? Mács József: Véleményem szerint a Csemadok apparátusa nincs kellőképpen kiépítve. Az irányítás nem szakosított és nem szakszerű. Nem felel meg a kultúra jelenlegi követelményeinek. Szerk.: Ne jelejtsük el, hogy a Csemadok társadalmi szervezet és a kulturális kérdések megoldása — nemcsak a szlovák, hanem a magyar kultúra fejlesztése és terjesztése is — a Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és kultúrügyi megbízotti hivatala, nak, a nemzeti bizottságoknak és a szakintézeteknek a feladata, ahogy ezt az Alkotmány is leszögezi. Ők rendelkeznek, vagy kellene, hogy rendelkezzenek kellő számú szakemberrel. Ozorai Katalin: Ezt könnyű mondani. A Csemadok munkája jelentős részt szervező munka. Ettől pedig húzódnak a főiskolát végzett fiatalok. Ha végeznek, inkább olyan helyen akarnak elhelyezkedni, ahol szaktudásukat is továbbfejleszthetik. Én elvégeztem a főiskolát és a Csemadokba kerültem. Látom, ha ott maradok, háromnégy év alatt még azt is „elfelejteném“, amit a főkiskolán megtanultam. Állandó kiutazás, állandó éjszakázás, még olvasni sincs idő. Szerk.: Ne essünk végletekbe. Azt is látnunk kell, hogy a főiskolát végzettek lebecsülik, lenézik a kulturális szervező munkát. Az emberek érdeklődése általában konkrétabb, inkább a szakterületek felé irányul. Cselényi László: A Csemadok tevékenységének területét szerintem bővíteni kell. Ozorai Katalin: Én a specializálás híve vagyok. Szerintem konkretizálni kell az egyes területeket, jobban, mint eddig. Herdícs János: Mi lenne, ha úgy egy kicsit magunkban keresnénk a hibát? Miért a Csemadok a hibás, miért nem a tagság? Az emberek maguk, akik a Csemadokhoz tartoznak. Hát mi történne, ha azok az emberek maguk kezdeményeznének valamit. Egy szervezet aktivitása a tagok kezdeményezésén is múlik. Szeberényi Zoltán: A Csemadokban valóban szervezőképes emberek kellenek, akik meg tudják szervezni a kulturális munkát és annak minden területét. De amellett szükségét érzem egy szakemberekből álló tanácsadó testület létrehozásának. Tehát a szakosításnak. Egy bizottság a szakosítást nem oldotta volna meg. A Népművelési Intézet és a Csemadok mellett több bizottság is létezik. így pl.: a népművelési bizottságban, a dramaturgiai szakbizottságban, az énekkari stb. szakbizottságokban az adott munkakörben jártas s viszonyaink között legjobb szakemberek dolgoznak. Szerk.: A kulturális munka szakosítását javasoljuk. A beszélgetés elején viszont hangsúlyoztuk a különböző értelmiségi rétegek érdekközösségének fontosságát. A kettő nem mond ellent egymásnak? Mózsi Ferenc: Társadalmi szemszögből természetes dolog, hogy közös nevezője, közös érdeklődési köre, egyforma foglalkozású embereknek van. Tehát az orvosok valószínűleg belekapcsolódnak abba a cseh
