Irodalmi Szemle, 1965

1965/2 - Dobos László: Haldoklik a mese

kel, a magatartás biztonságával. Sokszor ez csalk egy mozdulat, egy legyintés vagy szemvillanás. Otthoniaknak talán fel sem tűnik. Az idegen érzi, szükségszerűen regisztrálja.

Most ő mondja:

— Az olaj középütt van.

_ •>

— A szén és az atom között — egészíti ki — ez most a fellépő energia. Gazdaságosabb, mint a szén és olcsóbb, mint az atom. Számítgatni kezd. Bizonygatja az olaj gazdaságosságát. Hasonlítja a szén és olaj kalória értékét. A papír igazat ad neki. Nem dicsekszik ez a székely, de mondja, mintha nagyapja mesélő szájából venné a szót. „Olaj, ipar, energia“, már megint az energiánál tartunk. Gábor Áron az ágyúöntő is így magyarázhatta száz évvel előbb; „Jó tüzet, hogy izzék a vas“ ...

A technika önmagát kényszeríti előre. Az ipar lelke a nyersanyagban gazdag Romániában mindenütt jelen van. Jelen van a technika iránti fogékonyság is, öröklődött, mint a mese és a ballada. Már nem lehet megállni; a nyersanyag ipart szül, az ipar technikai gondolkodást erősít. A technika ritmust és tempót diktál, világot nyit az országra, sokak eszejárásának kerekét mozgatja. A székely is érzi; a földhöz szokott nép magatartása elmozdul. Románia a megokosodó népek sorába lép. Bukarest következik.

Pór Bertalan: Az erős pásztor, 1930