Irodalmi Szemle, 1965
1965/2 - Vega Gábor: Amikor J. úgy érezte magát, mint parton a hal
Mindent belefojtok az alkoholba... A keze reszketett és meg kellett támaszkodnia, hogy a nyakába ne csorogjon az égető szesz, pár csepp mégis lecsordult. Gondoljunk csak kellemesebb dolgokra! Azonban keserűen vette tudomásul, hogy semmi ilyesféle nem létezik, mert kellemesebb dolgok nincsenek is benne, csak a mesterségesen előidézett üresség, melyet annyira áhított. A szesz megtette a magáét. Álmosság vett rajta erőt és mindene kezdett eltunyulni. Még az a kevéske életérzése is, amely akkor állt fel benne, amikor álmában belezuhant a szakadékba. A fásultság, az érzéketlenség mindjobban elhatalmasodott. Félig aludt, félig ébren volt. Ebben a semleges állapotban iszonyú szomjúság lepte meg. De mivel már nem volt ura cselekedeteinek, nem tudta ezt a szükségletét kielégíteni. Almában nagy víz partján vergődött, és igazán olyan tehetetlenül érezte magát, mint parton a hal. Mikor végre eljutott a vízhlez ... Magának sem hitte el, hogy sikerült, de a tény ott volt előtte teljes örömében. Az öröm kiterebélyesedett, akár egy gyönyörű fa, amelyre büszkék vagyunk, mert mi ültettük. Az örömet a csillagokhoz is lehetne hasonlítani, mert olyan szép, mint a csillag és a végtelenbe tárulkozhat... A nap izzott fehéren és mindenféle madarak énekeltek... A tisztaság ott rohangá- szott csillogva körülötte, mint a mesebeli táltos. Belesüppedve a zöld fűbe feküdt előtte a lány. Lassan, de azért lélegzett... Mikor berohant érte a folyóba, mindenre elszánta magát. A dolgoknak megvan a maga útja. Sokszor bonyolultan, de mégis egymásból következnek, és észre kell venni őket... Csak a segélykiáltását hallotta. Vagy kihúzom, vagy itt veszek vele együtt... Ösztönösen cselekedett?! Sikerült! — és minden olyan szomorúan szép, s a tisztaság csillogva rohangaszik körülötte, mint a mesebeli táltos. Pór Bertalan: Vázlat a Kollektív munkához, 1925 körül
