Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - FIGYELŐ - Julian Kawalec: Kettéhasadt élet
ám végül is nem viszi rá a lelkűk, hisz annyi a .mondanivalójuk egymásnak, s csak azért sem alszanak. Éj közepén sikolt a madár, amelyet álmában lep meg a hamuszínű macska, amikor Katarzyna hűvös testével lányának meleg tagjába bök, és kérdi: — Miért nem alszol? A nyomozási vallomásban Jadwiga említést tett erről az éjszakai beszélgetésről anyjával, és e ténynél jócskán időzött, bár a bíróság előtt tett vallomásában ezt csak néhány szóval pótolta: — Beismertem anyámnak, hogy gyerekem lesz. — Arról, hogy anyja, mikor ezt éjszaka megtudta, felkeltette apját, a bíróság előtt Jadwiga nem beszélt, bár a nyomozásnál megemlítette. Az apa, akit végül is Katarzyna kiáltása felébresztett, az ágy szélére ült, és úgy hallgatta: — Jadwigá- nak gyereke lesz! — A bíróság a bizonyítási eljárásnál nem szentelt figyelmet annak sem, hogy az apa csak hallgatott, hallgatott egészen addig a pillanatig, amikor az ablakban kezd kirajzolódni a keret fekete keresztje, s amikor a hamuszínű macskák, madarakkal jóllakott bögyükben a szénába húzódnak aludni, és azok a madarak, amelyeknek szerencséjük volt, és életben maradtak, hajnali dalba kezdenek. Mindez a tárgyi bizonyítékok halmaza mellett legfeljebb olyan, mint a múltból fátyolként idehúzódó köd. De már Józef válaszának, annak a hosszú hallgatás után kimondott néhány szónak, az ő végkövetkeztetésének: „Kotula nem tréfált“, nyilvánvalóan jelentősége van tárgyi bizonyítékok szempontjából, mert a bíró Jadwigához fordult: — Elsősorban az apa, majd később a házban mindenki arra a következtetésre jutott, hogy Kotula nem tréfált akkor, amikor két holdat kért. — Amit a bíró mondott, olyan magátói értedődő volt, hogy Jadwiga nem is feleit „igen“-nel, csak bólintott beleegyezése jeléül; ám a bíróság7 amely elvileg nem ismer el mozdulatokkal kifejezett választ, ezt Jadwi- gának elnézte, mert ő a válaszadás pillanatában fejét kissé oldalra fordította, és a vádlottra, erre a kétszeres gyilkosra, testvérbátyjára nézett, és a bíróság megértette hallgatását. A bíró pillanatok múltán megismételte: — Karol Kotula nem tréfált, amikor két holdat követelt —, mire Jadwiga ezt felelte: — Karol akkor nem tréfált. Később erről elmélkedtem, és arra az eredményre jutottam, hogy Kotula előnyös helyzetben volt, amely megengedte, hogy tréfás formában fejezze ki a valót, megengedhette magának ezt a formát; a derék szőke legény bizony megengedhette, hiszen azon a bizonyos éjszakán a bozótosban és később másutt is olyan kedvező helyzetet teremtett, hogy a helyzet ura lett, és senki meg nem akadályozhatta ebben. Igen, mosolyogva, tréfálkozva mondhatta hát Józefnek és Katarzynának: — Adjatok két holdat! — Józef, Katarzyna és a fiúk erre a legjobb esetben zavartan és tanácstalanul elmosolyodhattak. (Folytatjuk) Lengyel eredetiből fordította: A. Capiak és Heimler László Dagmar Rosúlková-Kubiková: Sündisznó, kerti plasztika, 1959
