Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - FIGYELŐ - Julian Kawalec: Kettéhasadt élet
Julian Kawalec a fiatalabb lengyel próza- irodalom sokat vitatott alakja. (Lásd Stanislav Wilczek e számunkban közölt beszámolóját a lengyel irodalom legizgatóbb jelenségeiről!) Az itt közölt műért 1962-ben irodalmi díjat kapott. Ma valami ismét a vizsgálati iratok és tanúvallomások halmazához vonzott. Ismét az 'iratok után nyúltam, bár erre semmi szükség sem volt, hiszen Wojciech Trepa esetét a legapróbb részleteiben is alaposan ismerem, és tudtam, hogy a már úgyis agyonolvasott papírhalmaz semmi újat nem mond. Ám mégis utánanyúltam, és közelebb vontam. így hát ismét előttem fekszenek ezek a tisztára gépelt lapok, amelyek csak néhány hete íródtak modernül és kényelmesen berendezett ügyészségünk nemrégiben kiutalt villamos írógépén. Az új géppel együtt új telefont is kaptam, no meg három fémszéket, amely a test súlyához alkalmazkodik. Ilyen széken ülök most is, és bár már mindent kívülről tudok, ismét a vizsgálati okirat és tanúvallomások első sorait nézem, Vojciech Trepa bűnügyét. Született 1906-ban, apja neve Józef, anyja Ka- tarzyna szül. Bagiela — tehát ismét azt, amit már úgyis emlékézetből tudok, ami nem vitás, és amelynek számomra, az ügyész számára már nem is lehet nagy jelentősége. Elvégre a Wojciech Trepa ügy tényállása vitán felül áll, egészen világos itt minden. Maga Vojciech Trepa sem bogoz össze már semmit, hiszen nem is tagad. Azt is mondhatnám, hogy a törvényszék és a vádlott között különös megértés és összhang van, egészen különleges összhang, amely csakis a bíró és a vádlott között lehetséges. Mi marad még hátra? Néhány tanúvallomás, a védő szavai és a vádbeszéd, a vádlott szavai az utolsó szó jogán és az ítélethirdetés. Természetesen előfordulhat az is, hogy Wojciech Trepa még valamivel kirukkol, bár minden jel arra mutat, hogy semmi ilyet nem tesz. Wojciech Trepa, Józef és Katarzyna fia, megnyugodott már. Még a per első napjaiban gyakran fölugrott a helyéről, felszólítás nélkül is közbeszólt, belevágott a bíró szavába is, s az kénytelen volt meginteni őt; sokszor csak erélyes figyelmeztetés után helyezkedett el ismét két őre között a széles, kényelmes vádlottak padján. Dehát most már nyugodt, hiszen már minden világos, a gyilkosságot nem tagadja, minden úgy történt, ahogy a vizsgálati eljárás bizonyította. Wojciech Trepa, Józef és Katarzyna fia mindent beismert, amellyel a vádirat vádolta, ezért talán most már megkönnyebbült, hiszen nyugodtabban viselkedik; csak minduntalan visszaveti a homlokára hulló sötét, bár már őszülő, ritkás haját, vagy tenyerével végigsimítja száraz, barázdás arcát. Ennyi az egész. Azután ismét nyugodtan ül a vádlottak széles padján, és a jelenlévőkre tekint. A vádirat azon az oldalon ér véget, amelyen az új villamos írógép jellegzetes betűivel azt írták le, hogyan és hol fogták el őt. Természetesen a második letartóztatásáról van szó, amellyel őt a vádlottak padjára juttatták, és nem arról a régebbiről, az elsőről, amelynek az iratok között szintén nyoma van, és amely bizonyíték hiányában vizsgálati fogsággal végződött. Tudtam, hogy ha fordítok a lapon, amelyen második letartóztatását vázolták, eljutok ama beszédes, öreg tanú vallomásához, aki kihallgatásakor túl messzire visszament a múltba, egészen Wojciech Trepa családi krónikájáig, és nagyapját, Mateuszt is említette. Az öreg vallomása nem befolyásolhatta nagyobb mértékben a Wojciech Trepa elleni bűnvádi eljárás tényállását, ezért a bíró és az ügyész a múlt nemkívánatos visszhangjának tekinthette volna — nem kívánatosnak a megállapított tényekre, az eset világos voltára és jogi logikájára való tekintettel. A vádlott nagyapjáról szóló megjegyzés két áttekinthető, géppel írott oldalt foglalt el, és e szavakkal kezdődött; „Jól ismertem Wojciech Trepa családját, jól ismertem nagyapját, Mateuszt is, Amerikába ment, amikor Wojciech még a világon sem volt.“ Ezután elég részletes magyarázat következett arról, mi minden történt a nagyapával, hogyan tért vissza AmeJulian Kawalec élet ketté hasadé
