Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - FIGYELŐ - Deme László: A stílusmodernség eszközei és korlátai

Hallgatta, hogyan ver, dobol riadtan a szíve“: „aki elhagyja a földet... az alól kicsúszott a talaj, és elveszett. Elveszett az életnek". S néha egész részek ismétlődnek, szinte mániákusan: „hallgatom, hogyan ugatnak a kutyák. Mert a kutyák mindig ugatnak... A kutyák mindig ugatnak"; „Igazam van, gondolta, igazam van, nem szabad félnem“.

Nem csekély a száma a többszörös ismétléseknek sem. ARad azonos elem négyszeres variáló ismétlésben: „Hazudik, ahogy csak tud... Az egész világ hazudik. Nézd meg, mennyi hazugság van körülötted. Én nem hazudom neked, mert az apád vagyok“; — de gyakoribb a szorosan összekapcsolt ismétlődő pár 2 + 2 képletben: „Most ég, ég a sok- sok szekér lucerna“; „Nyugalom, gondolta, csak nyugalom nem üthet vissza, még egyszer nem üthet vissza, mert a fiam“; „aggódva figyelte Pistát, az otthon maradt fiát. Figyelte és hallgatott. Várt. Várt, és közben félt...“; de találunk 4+3 képletet is, sorosan kapcsolva: „Nyomasztólag hatott rájuk az a tudat, hogy akár délelőtt, akár délután, akár esik, akár szél fúj, mindig van munka. Nincs fellélegzés, nincs megállás, nincs menekülés“; sőt akad átszövődéses ismétlődés is, 3 + 2 képletben: „úgy látszott, a végtelenbe nyúlik a nyílegyenes betonút, sehol akadály sehol zavaró pont, sehol egyetlen apró jele annak, hogy a nyílegyenes, végigkacagott utak néha a dermedt némaságba . .. vezetnek“.

A szóismétlésnél intellektuálisabb eszköz a szinonimahalmozás. Előfordul az ismétléssel kombinálva: „Most nevet, kacag, kacag belé a villámgyorsan tünedező cseresznyefák sorába“; „csikorog még egyszer és még sokszor"; hármas ismétléssel is: „ki akart ugrani a kocsiból, hogy gyalog fusson, rohanjon tovább a cél felé. A hengermű felé a hetes daru felé".

— De találunk tiszta szinonimapárt is nem egyet: „meglátod, hogy szép, emberséges ember vagy-e, vagy csúnya, rút"-, „tehetetlen vagyok a saját gondolataimmal szemben, a prédájuk vagyok“; „kipufogójuk füstös lehe- lete... a kis fehér ejtőernyős magvakat vadul szétszórta, világgá űzte".

Hogy tágabb értelemben vett szinonimika, azaz ugyanannak a dolognak sokféle megfogalmazása milyen erős oldala Dubának, arra mutasson egy lány kancsalságának kifejezéskészlete: „igyekezett a szemébe nézni, de csak a fél szemével tudott. A bal szeme természet- ellenesen félrenézett a fiú feje mellett“; „látták, hogy a bal szemével baj van. Kancsal"', „Nyilván a szeme miatt, a bal szeme miatt érzi magát másnak, mint a többi ember“; „Barna a szeme, nézte a fiú.. . Kár, hogy kancsal"-, „várja egy másik lány, nem szebb...

de mindkét szeme ép, és a szemébe tud nézni annak, akit szeret"; „Ötven koronát kell kapnia ... ettől a hibás szemű lánytól"; „amikor... mosolyog... nem zavaró a bal szeme"; Nem zokog, de ujjain érzi, hogy a jobb szeme sír, meg a bal is. Az engedetlen bal szeme is sír“; „sejtette, hogy... mindenért a bal szemét okolja majd, amellyel nem tud a szemébe nézni annak, akit szeret". — Az első megnyilatkozás az íróé, a többi a fiú gondolata. Az érzelmi kapcsolat elmélyülését igazolja és tükrözi, ahogy a fiúban a kancsal szemből hibás, majd engedetlen lesz, végül már pusztán csak bal szem, amely néha nem zavaró, de „amellyel nem tud a szemébe nézni annak, akit szeret“.

Azt mondtuk: a szinonimahasználat intellektuálisabb eszköz a puszta szóismétlésnél; az ismétlésnek inkább a nyers érzelemfestő ereje nagyobb. Nos: talán öntudatlan, de korántsem véletlen, hogy a szóismétlések 3:21 arányban a tudathasadásos, ösztönéletű Török Péter történetének leírásából valók; a szinonimahalmozások viszont mind más írásokból!

— Modern és tárgyszerű mindenben már az is, hogy — amint a szóváltásban — e hagyományos stíluskategóriákban is ilyen bátran előtérbe helyezi Duba az egyszerű, a mindennapi, de találóan megválasztott, s éppen puritánságukban súlyt adó szavakat.

Ezt a keresetlenséget látjuk hasonlataiban, képeiben is. Mer használni ezerszer hallottakat, ha pontosan vágnak: „A kék magasságban, mint a végtelen tenger hullámain úszó apró csónak, egerésző ölyv keringett“; „Imbolygó járással, mint akinek nehéz teher nyomja a villát, a házmesterhez ment Blaskó“.

— S eredetibb hasonlataihoz is a mindennapi életből veszi az anyagot: „Vera úgy szívja magába a külső világ dolgait, mint itatós a tintapacnit" (tízéves gyerekről van szó); „úgy feküdt a sárga kockás udvar közepén, mint egy színes, selymes rongycsomó“ (hároméves kislány, akit a többi gyerek bámul); „az élet ütései úgy pattantak le róla, mint egy nyersgumi tömbről a kalapács"; „Te pedig (ti. az ölyv) leesel. .. , mint egy darab vakolat valami ócska ház mennyezetéről“ (a katona szereplő gondolja); „A sárga kockakövekre csörömpölve hullott az üvegszilánk. Akár egy lövés az éjszakában, amelyet azonnal nyomon követett egy másik“; „gyorsan beszélt, szinte ropogtak a szájában a szavak, mint egy gépfegyversorozat“; „ikis ideig tehetetlenül állt, mint a sakkozó, aki váratlanul mattot kapott"; Vera szeme „mélyén meg valami meghökkentő vadság ül, olyan, mint a megfélemlített bűnöző szemében".