Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - DISPUTA - Jozef Hvišč: Lengyel viták a szociológiáról

miségi körökben folytatott kutatások fellendülésének, másrészt az empirikus szociológia és a népi demokratikus államokban, főleg a Szovjetunióban szociológiai kutatások fejlődésének köszönhetők.

Erről ír Adam Schaff, ezúttal „Szociológia és gyakorlat“ című cikkében (Kultúra, 1963, 25. szám):

„A felfedezések és megoldások általában látszólag ex post egyszerűek, sőt triviálisak. Nem hangzik-e triviálisan az a tétel, hogy aki a politikát tudományos ismeretek alapján akarja irányítani, vagyis aki tudományosan megvizsgált tényekre alapozza cselekedeteit, köteles a helyzetről maximálisan pontos információkat szerezni? Aki viszont ezt a triviálisan egyszerű posztulátumot tekintetbe veszi, túlértékelte saját pozitív viszonyát a társadalom és a társadalmi viszonyok empirikus vizsgálatának eredményeihez. Természetesen túlértékelte azt, hogy vizsgáim kell a helyzetet, holott a főkérdés ez lenne: hogyan kell vizsgálni."

A továbbiakban arról beszél, mennyire szükségük van pontos és időszerű információkra és a szociológiai kutatások további fejlesztésére:

„ ... a társadalom átépítésének, valamint a társadalomról szóló tudomány fejlődésének szempontjából nemcsak azt kell tudnunk, hogy hová kell a világnak fejlődnie, hanem azt is, hogy hol állunk ma. Ha egy marxista figyelembe veszi ezt az elvet és nem fél az ilyen vagy amolyan hagyományokkal terhelt szavaktól, nem utasíthat el egy vizsgálati módszert csak azért, mert húzódozik a „szociológia" szótól. (Ez egyébként elég különös húzódozás.) És nem is hátrálhat meg az újabb módszerek elől csupán azért, mert eredetileg más irányzatok

képviselői kezdték alkalmazni, olyanok, akik a marxizmussal szembenálló célokra használták ki őket."

Ebben az irányban a lengyel tudósok a népi demokratikus országok szociológusai közül a legtovább jutottak:

„Vajon az következik-e ebből — mondja tovább Adam Schaff —, hogy a burzsoá szociológia hatása alá kerültünk? Vagy fegyver- szünetet kötöttünk a burzsoá szociológiával, ha átvesszük az általa kidolgozott kutató módszereket? Egyáltalán nemi Mindez csupán annyit jelent, hogy harcunkat tökéletesebb fegyverekkel vívjuk. Ha tagadjuk a létező problémákat, ha mellőzzük az elmélet és gyakorlat szükségleteihez kapcsolódó kérdéseket, csak látszólag leszünk radikálisak. A valóságban letesszük a fegyvert az ellenfél előtt, mert a távolmaradók veszítenek. Csattogjanak a kardok! Nem hagyhatjuk el a küzdőteret, még akkor sem, ha arcunkra megvető kifejezést erőszakolunk."

Idézhetnénk még több lengyel szociológust, ebben a kérdésben csaknem mindannyian egységes a véleményük. Mielőtt a lengyelek felsorakoztak volna a társadalmi jelenségek vizsgálatára, lezárult egy elméleti korszak, s ebben a „kardok csattogása“ azok dicsőségét jelezte, akik a harcban magasabb, árnyaltabb elméleti színvonalon álltak.

A lengyel szociológusok példája különösen ösztönző. Következetesen a marxista szociológia bázisán állnak, nem kerültek szembe a szocialista társadalom eszményeivel, a szocialista rendszert támogatják, munkásságukat a gyakorlati problémákhoz kapcsolják. Ezt pedig lehetetlen értéktelenül, kellő értékelés nélkül megkerülnünk. Különösen akkor, ha tudatosítjuk milyen hasznos lenne mindez a mi politikai, gazdasági és kulturális viszonyaink között.