Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - Tilkovszky Béla: D. H. Kahnweiler vallomásai
Pablo Picasso: Női fej, bronz, 1909. D r. Vincent Kramár cseh művészettörténész, a prágai Nemzeti Galéria megalapítója és első igazgatója, egyike volt a modern európai művészet legjobb ismerőinek, teoretikusainak és gyűjtőinek. Hatalmas magánképtára, amelyet még életében a csehszlovák államnak ajándékozott, a századelő festészetének és szobrászaténak számos remekművét őrzi. E gyűjtemény alapjait Kramár dr. Párizsban 1907 és 1914 között, tehát azokban az esztendőkben vetette meg, amelyekben Picasso és társai fellépésével a képzőművészet történetének új fejezete kezdődött. Ekkor szakított ugyanis a festészet és a szobrászat a művészi élmény látványszerű ábrázolásával, hogy a valóság lényegének összegezett, képszerű kifejezését keresse. Kramár dr. egyike volt az elsőknek, akik megértették e törekvés célját, művészet- és látásalakító értelmét. Ezért kapcsolatba lépett Daniel-Henry Kahnweilerrel, a kubista művész-csoport akkor még fiatal, lelkes pro- pagátorával, akinek a közvetítésével megvásárolta Picasso, Braque, Derain és több más úttörő párizsi festő legújabb alkotásait. E képeket azután odahaza sokáig a megnemértés és a kétkedés szálai fonták körül. A képzőművészet fejlődéstörténete az évtizedek folyamán egyre lényegesebb szerepet tudott be a kubizmus- nak, s ma benne látja a festészet és a szobrászat megújhodásának az alapjait. Kramár dr. gyűjteményének az értéke így olyannyira megnőtt, hogy nemzetközi vonatkozásban is kimagasló helyet foglal el. Ez a tény vezette a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségét arra a gondolatra, hogy Prága legújabb képtárában, amelyet Vincenc Kramár-ról nevezett el, kiállítsa a gyűjtemény több, eddig ismeretlen darabját, s ezzel a maga nemében páratlan, nagyjelentőségű eseménnyel gazdagítsa a főváros művészeti életét. Az Irodalmi Szemle mai számában bemutatjuk a prágai Kramár-képtár anyagából a fiatal Picassonak azokat a műveit, amelyekkel először fogalmazta meg a kubizmus programját. S bár Picasso már régen átlépte e korszaka szellemi és formai korlátjait, e művek mégis mindigre megőrzik temperamentuma, tehetsége és forradalmi lénye legjellegzetesebb vonásait. (T.) 1877 1960
