Irodalmi Szemle, 1964

1964/9 - SVÉD ELBESZÉLŐK - Lars Hildingson: Gideon

Lars Hildingson Gideon Rune ott ült a kerek üveges asztalnál és olvasott. Ma négy új hetilap és két havi ké­pesújság között válogathatott. Sok folytatásos regényt és novellát kellett számontartania. Az újságok és képeslapok szabályos kötegekbe voltak rakva és sorszám szerint rendezve. Amelyek a héten érkeztek, azok voltak felül a legeslegrégibbek pedig alul. Vasárnap délelőtt volt, a beáradó napfény teljesen mozdulatlanul pihent a szobában. Csupán a füst bodrozott Gideon pipájából. Rune arra gondolt, ha majd nagy lesz, ő is szert tesz egy pipára. Ha a Missziósegyesület­ben van valaki, nem szabad dohányoznia, ám Rune, ha megnő, nem jár majd a Missziós­egyesületbe. Akkor mit sem számig már az apa kemény marka. Ő pedig nem fogja meg­gondolni magát, mégha belebetegszik is a ma­ma. Csak ha most nem járna, nyilvánvalóan elkárhozna. No, de majd csak zöld ágra ver­gődik valahogyan. Gideon, fejét a két tenyerébe hajtva, a régi üvegasztalnál ült a tetőablak alatt. Egy vad­nyugati ponyvát olvasott. Gideonnak megvolt a jó módszere. A folytatásos regények kivé­telével mindent gondosan elolvasott az új­ságban. Azokat félrerakta, míg csak meg nem kapta az összes számot, akkor aztán egy szuszra végigolvasta valamennyit, pontosan úgy, mintha igazi könyv lett volna. így aztán volt összefüggés, rend és világosság az ese­ményekben. Ha folytatásonként olvasná őket, úgy, ahogy az újságok jönnek, a hét folya­mán könnyen elfelejthetne egy csomó ese­ményt, különösen akkor, ha egyidőben hét­nyolc folytatásos regényt kell számon tar­tania. Rune nem olvasta el mindet, egy részük unalmas volt, puszta fecsegéssel voltak tele. De amelyek a vadnyugaton játszódtak le, azokat mind elolvasta. Ám ő nem volt olyan erós jellem és olyan rendszerető, mint Gideon. Rune folytatásonként olvasta a ponyvákat. Né­ha szerette volna megvitatni Gideonnal, hogy mi lesz majd az egésznek a vége, vajon meg tudja-e tartani Red Frank a tanyát, vajon fel tudja-e tartóztatni Higgins bandáját, amely elhajtotta az egész növendék marhacsordát; ám szó sem lehetett erről, amíg Gideon be LARS HILDINGSON 1927-ben született Közép-Svéd- országban. Népiskolai tanító, Lundban végzett egye­temet. Itt közölt elbeszélése (Gideon) a Bonniers Litterära Magasin c. stockholmi folyóirat 1959. 3. számában jelent meg. nem fejezte. Bár ő úgyis csak annyit mond, hogy véleménye szerint a ponyva szemét volt. vagy jó volt^ vagy éppenséggel irtó jó volt. Gideon hetenként öt napot az asztalosüzem­ben dolgozik. Szombaton rendszerint sza­bad. Az üzemvezető kénytelen beleegyezni, különben Gideon nélkül kellene boldogulnia. Gideon minden szombaton kijár az erdőre. Van ott egy jókora erdőrésze, ahhoz a tanyá­hoz tartozott, ahol ő született, örökölte az erdőt, de sose adta el, jóllehet sokan meg akarták venni. Brattsjömarken az erdő neve Gideon húsz éven át minden áldott szombaton ott dolgozott Brattsjömarkenben, és most csaknem olyan az erdő, mint valami park. A kivágott fák nyomában nem maradhatnak ágak és gallyak, nem heverhetnek szanaszét, mint más erdőben. Halmokba kotorja össze azo­kat, olyanok, mint a szénaboglyák. A gallyak ott lassan elkorhadnak. Megtermékenyítik a földet, mondja Gideon. Az utóbbi években Gideon hozzáfogott, hogy rendbe tegye az utakat, úgyhogy teherautón tudják vinni a szálfákat az erdőben. Szombat délben, pontosan tizenkét órakor. Gideon abbahagyja a munkát az erdőben. Összeszedi valamennyi szerszámát és hazaviszi magával. Soha nem fordul elő. hogy fűrészeit felakassza egy ágra, vagy fejszéit bedugja egy kitüremkedett gyökér alá. Tolvaj ugyan nincs a vidéken, de a szabad ég alatt meg­rozsdásodna az acél és elkorhadna a fa az esőtől és a nedvességtől. Amikor hazaér, először is begyújt a tűzhely­be. Rune sokszor megfigyelte. A gyors tűz­rakás egy öreg konyhatűzhelybe a legegysze­rűbbnek tűnik a világon, ha Gideon veszi kéz­be a dolgot. Nyírfaháncs, forgács meg egy kis aprófa, vékonyra vágott, amit az előző este szárít meg a kályhában, mindig kéznél van a tűzhely alatti benyílóban. A krumplit már reggel meghámozza, odakészíti egy kis vízzel telt fazékba. Máris vígan duruzsol a tűz a tűzhelyben, csak le kell emelni néhány karikát, rátenni a fazekat és egy evőkaná-i sót szórni a vízbe. Amikor ez megvan, követ-

Next

/
Thumbnails
Contents