Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - SVÉD ELBESZÉLŐK - Lars Hildingson: Gideon
Lars Hildingson Gideon Rune ott ült a kerek üveges asztalnál és olvasott. Ma négy új hetilap és két havi képesújság között válogathatott. Sok folytatásos regényt és novellát kellett számontartania. Az újságok és képeslapok szabályos kötegekbe voltak rakva és sorszám szerint rendezve. Amelyek a héten érkeztek, azok voltak felül a legeslegrégibbek pedig alul. Vasárnap délelőtt volt, a beáradó napfény teljesen mozdulatlanul pihent a szobában. Csupán a füst bodrozott Gideon pipájából. Rune arra gondolt, ha majd nagy lesz, ő is szert tesz egy pipára. Ha a Missziósegyesületben van valaki, nem szabad dohányoznia, ám Rune, ha megnő, nem jár majd a Missziósegyesületbe. Akkor mit sem számig már az apa kemény marka. Ő pedig nem fogja meggondolni magát, mégha belebetegszik is a mama. Csak ha most nem járna, nyilvánvalóan elkárhozna. No, de majd csak zöld ágra vergődik valahogyan. Gideon, fejét a két tenyerébe hajtva, a régi üvegasztalnál ült a tetőablak alatt. Egy vadnyugati ponyvát olvasott. Gideonnak megvolt a jó módszere. A folytatásos regények kivételével mindent gondosan elolvasott az újságban. Azokat félrerakta, míg csak meg nem kapta az összes számot, akkor aztán egy szuszra végigolvasta valamennyit, pontosan úgy, mintha igazi könyv lett volna. így aztán volt összefüggés, rend és világosság az eseményekben. Ha folytatásonként olvasná őket, úgy, ahogy az újságok jönnek, a hét folyamán könnyen elfelejthetne egy csomó eseményt, különösen akkor, ha egyidőben hétnyolc folytatásos regényt kell számon tartania. Rune nem olvasta el mindet, egy részük unalmas volt, puszta fecsegéssel voltak tele. De amelyek a vadnyugaton játszódtak le, azokat mind elolvasta. Ám ő nem volt olyan erós jellem és olyan rendszerető, mint Gideon. Rune folytatásonként olvasta a ponyvákat. Néha szerette volna megvitatni Gideonnal, hogy mi lesz majd az egésznek a vége, vajon meg tudja-e tartani Red Frank a tanyát, vajon fel tudja-e tartóztatni Higgins bandáját, amely elhajtotta az egész növendék marhacsordát; ám szó sem lehetett erről, amíg Gideon be LARS HILDINGSON 1927-ben született Közép-Svéd- országban. Népiskolai tanító, Lundban végzett egyetemet. Itt közölt elbeszélése (Gideon) a Bonniers Litterära Magasin c. stockholmi folyóirat 1959. 3. számában jelent meg. nem fejezte. Bár ő úgyis csak annyit mond, hogy véleménye szerint a ponyva szemét volt. vagy jó volt^ vagy éppenséggel irtó jó volt. Gideon hetenként öt napot az asztalosüzemben dolgozik. Szombaton rendszerint szabad. Az üzemvezető kénytelen beleegyezni, különben Gideon nélkül kellene boldogulnia. Gideon minden szombaton kijár az erdőre. Van ott egy jókora erdőrésze, ahhoz a tanyához tartozott, ahol ő született, örökölte az erdőt, de sose adta el, jóllehet sokan meg akarták venni. Brattsjömarken az erdő neve Gideon húsz éven át minden áldott szombaton ott dolgozott Brattsjömarkenben, és most csaknem olyan az erdő, mint valami park. A kivágott fák nyomában nem maradhatnak ágak és gallyak, nem heverhetnek szanaszét, mint más erdőben. Halmokba kotorja össze azokat, olyanok, mint a szénaboglyák. A gallyak ott lassan elkorhadnak. Megtermékenyítik a földet, mondja Gideon. Az utóbbi években Gideon hozzáfogott, hogy rendbe tegye az utakat, úgyhogy teherautón tudják vinni a szálfákat az erdőben. Szombat délben, pontosan tizenkét órakor. Gideon abbahagyja a munkát az erdőben. Összeszedi valamennyi szerszámát és hazaviszi magával. Soha nem fordul elő. hogy fűrészeit felakassza egy ágra, vagy fejszéit bedugja egy kitüremkedett gyökér alá. Tolvaj ugyan nincs a vidéken, de a szabad ég alatt megrozsdásodna az acél és elkorhadna a fa az esőtől és a nedvességtől. Amikor hazaér, először is begyújt a tűzhelybe. Rune sokszor megfigyelte. A gyors tűzrakás egy öreg konyhatűzhelybe a legegyszerűbbnek tűnik a világon, ha Gideon veszi kézbe a dolgot. Nyírfaháncs, forgács meg egy kis aprófa, vékonyra vágott, amit az előző este szárít meg a kályhában, mindig kéznél van a tűzhely alatti benyílóban. A krumplit már reggel meghámozza, odakészíti egy kis vízzel telt fazékba. Máris vígan duruzsol a tűz a tűzhelyben, csak le kell emelni néhány karikát, rátenni a fazekat és egy evőkaná-i sót szórni a vízbe. Amikor ez megvan, követ-