Irodalmi Szemle, 1964

1964/9 - SVÉD ELBESZÉLŐK - Per Erik Rundquist: Löncs szünet

sokára megöl egy gyereket. Míg a harmadik falu felé robognak, a lány megint lehunyja a szemét, s azt játssza, hogy ki sem nyitja, amíg a parthoz nem érnek, és az autó lágy hullámzásának a ritmusán álmodozik. Milyen szép is lesz lent a nagy vizen.

Könyörtelen ám az élet, hiszen egy boldog ember egy perccel azelőtt, hogy megöl egy gyereket, még boldog, s egy nő, egy perccel azelőtt, hogy felsikolt az iszonyattól, még lehunyhatja a szemét és álmodozhat a tengerről; s a szülők, gyermekük életének utolsó;pillanatában, még a konyhában ülhetnek, várhatják a kockacukrot és beszélgethetnek a kisfiú fehér fogáról, a csónakkirándulásról; a gyermek maga pedig becsukhatja a kerítésajtót, s néhány szem fehér papírba csomagolt kockacukorral a kezében nekivághat keresztben az országútnak, s az utolsó percben is csak egy hosszú csillogó folyót láthat, benne a nagy halakat, s egy széles csónakot mozdulatlan evezőkkel.

Azután már minden késő, nagyon késő. Azután egy kék autó keresztben áll az országúton, egy sikoltozó asszony elrántja n kezét a szájától, vérzik az ujja. Azután egy férfi kinyit egy gépkocsiajtót, s igyekszik megállni a lábán, jóllehet az iszonyat szivén döfte. Azután néhány szem fehér kockacukor hever szanaszét a vérben, mocsokban, s egy kisfiú hasonfekszik mozdulatlanul, arca szinte rátapad az útra. Azután két sáj-adt ember közeledik, még nem ihattak meg a kávéjukat, kirohannak a kapun, s amit az úton látnak, halálukig nem felejtik el. Mert nem igaz, hogy az idő meggyógyít minden sebet. Az idő nem gyógyítja meg a megölt gyermek sebét, s nagyon keservesen gyógyítgatja az anyának a sebét, aki elfelejtett cukrot vásárolni, és átküldte kisfiát az országúton túlra, hogy kölcsön kérjen, s ugyanolyan nehezen gyógyítja meg az egykor boldog ember gyötrelmeit. Azét az emberét, aki megölte ä gyermeket.

Mert az, aki gyermeket ölt, nem megy le a tengerhez. Az, aki gyermeket ölt, lassan vezeti hazafelé a kocsit, mellette csöndben, szótlanul ül bekötötlkezű ajszonya, s a falvakban, ahol áthaladnak, csupa komor embert látnak. Az árnyékok sötéten nehezednek á tájra, azok ketten némán vesznek búcsút, s az ember, aki megölte a gyermeket, tucija, ez a csönd az ellensége és élete sok-sok esztendején keresztül kell kiabálnia

— nem az én hibám volt! —, hogy legyőzhesse. De tudja, hogy ez hazugság, és éjszakái álmaiban ehelyett egyetlen pillanatot kíván csak vissza, hogy ezt az egyetlen pillanatot másképp alakíthassa.

De az élet oly könyörtelen ahhoz, aki gyereket ölt: már minden túl késő, nagyon késő.

Závodszky Ferenc fordítása

Per Erik Rundquist

PER-ERIK RUNDQUIST 1.912-ben született Stockholmban értelmiségi családból. Reklámtanfolyamot, festőiskolát végzett. Elsősorban regényíró, megjelent több TV-játéka és egy verskötete is. 1938 óta ír, első sikerét 1945-ben aratta Farväl till sommaren (Búcsú a nyártól) című családregényével, amely az író és művész emberi, közösségi problémáit próbálja megközelíteni. Itt közölt elbeszélése (svéd címe: Juryn tar lunchpaus) a Den offulländadesommaren (Befejezetlen nyár) című kötetben jelent meg 1961-ben.

Gyilkossággal vádolták és beismerte tettét. Most már csak az volt a kérdés, talál- nak-e enyhítő körülményeket — életfogytiglani lesz-e, vagy villamosszék.

Az esküdtek majdnem három órája tanácskoztak már és most közölték, hogy határozat egyelőre nincs, de megszakítják az ülést, löncsszünetet tartanak. A vádlott apatikusan hallgatta a közlést. Védője intett neki és ő megértette, mit akart mondani: „mennél tovább húzódik, annál valószínűbb, hogy enyhébb lesz az ítélet“ — de hogy ez neki valamit jelentene, azt tulajdonképpen nem fogta fel.

Jóformán azt se tudta eldönteni magában, hogy skívánja-e az enyhébb ítéletet.

löncs szünet