Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - Monoszlóy Dezső: Versek
Juhász Gyula rekviem szalonspic Tente baba ... verőnél... Alszik-e a baba már? Zöld a dal és zöld a méreg, dzsungelén az ébrenlétnek tarka pille énekel: Szundít-e az élni kell? Szundit-e az élni kár? Elaludt a baba már. Monoszlóy Dezső A kávéház üveglapján (nekünk is kellene otthon) ez a hogyishívják- szerkezet szellőt fújó propellerje forog, helyesebben csak az árnya, mert hiába borul rá tenyerem éjszakája, csavarja alatta a nappal vizét kavarja, de most ez se számít, semmi se számít... Gyerekkorombn az égre néztem, madarak, lepkék, felhők szálltak az égen, s bár ennek harminc éve már ma ugyanúgy madarak, lepkék, felhők szálltak az égen, puha szárnyukon az élet elviselhetetlen terhe áttetszőn ragyogott. Csemicky László: Felkelési táj, aquarell, 1944
