Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - Tóth Elemér: Ketten (vers)
takargatom, takargatod. Ketten. Én a te életedben, te az én életemben legalább szándékkal. Próbáld meg édes. Meglásd, ránkzuhan egy új igézet, egy új világ, egy új szerelem Minden rosszak kígyói eltakarodnak, s lehet majd hallihózni érces torokkal a hegy előtt vagy a hegy tetején, lehet majd csókolózni puha szájjal minden zsigereinkben nagy-nagy szerelemmel lehet majd feküdni gondtalanul, ébredni mosolyogva, futni a rétre, vagy visszafutni a rétről. De először önmagunkban kell megváltanunk a világot, a napok, a napi örömök, a napi örömök és gondok, a napi hazugságok, a napi hazugságok és rettegések világát először önmagunkban kell megváltani, s aztán a világban magunkat. Minderre ketten, ketten vagyunk. Én a te életedben, te az én életemben. És összefog az új igézet, az új szerelem, amit hitnek, amit igazságnak is hívnak és amit a fejünk felett keringő tisztaszájú madarak teli torokkal hirdetnék: EMBERSÉG! Értsétek meg! Ketten már felelősek vagyunk a harmadikért és így tovább, nem szabad megállni. Felelősek vagyunk a madárfüttyért, a csendért, s mindenért, ami a Földön kergeti az életet. Értsétek rneg!. Csemicky László: Legelőn, aquarell, 1958
