Irodalmi Szemle, 1964
1964/9
azok közé a müvészegyéniségek közé tartozik, akik nem a forma játékát, nem a stílus szépségét, hanem az igazságot keresik a festészetben. Ám realizmusa, amely a Goyától Daumie. ren át ívelő vonalba kapcsolódik, nem merül ki az optikai valóság ábrázolásában áttör a felületeken, amelyeket a látvány élménye alkot, hogy behatoljon az ember, a táj és a dolgok belső világába és elérje benne azokat a forrásokat, amelyekből az élet ízei és értékei fakadnak. A tartalom, amelyet így a témában felfedez, s amelyet a modern festészet eszközeivel oly gazdagon tud kifejezni, sajátos feszültséget ad müveinek, amelyek minden objektivitásuk mellett magukon viselik alkotójuk progresszív emberi- és művészegyénisége karakter jegyeit és súlyát. Cšemicky festészete ezért nem sorozható irányokba, nem kapcsolható sem iskolákhoz, sem csovortok törekvéseihez: a maga nemében egyedüálló korunk szlovákiai képzőművészetében. Móricz Zsigmond megállavítása, amely szerint az ember a haláláig abból él. amit gyerekkorában átélt, különös mértékben vonatkoztatható Csemickyre. Képzelet- és érzelemvilága kora fiatalságában a liptói havasok alatt, a család ősi fészkében, Csemicén alakult festőivé. Ott születtek meg első akvarelljei, amelgekben festő-barátja, Zolo Palugyay ecsetjét követte, de ott ért meg benne a művészi feladatok vállalásának eay életet meghatározó szándéka is. Később Csók István tanítványa lett a budavesti Kévzőművészeti Főiskolán. Csók kolorizmnsa iránvtadó hatással volt művészi szemlélete kialakítására, de Csóknak köszönheti azokat az alapokat is, amelyeket a művészi ábrázolás biztonságához és egyéni szabadságához szerzett. A Főisko7a elvégzése után visszatért a szülőföldjére és aktív szer evet vállalt az új szlovákiai festőművészet kialakításában. Szociális témákat fest erős avnntoard hangsúllyal, barátairól és elvtársairól készít vortré-tanulmá- nyokat, főleg azonban tájképeket alkot, amelyekben akvareli-technikái a a virtuozitásig fejlődik. Bécsben, Olaszországban és Párizsban eltöltött évei folyamán aztán megismeri a művészi hagyomány kötelező mértékét, de kapcsolatokat talál a modern európai festészet szellemköréhez is. A második világháború előestéién tér ismét haza. Hamarosan bekapcsolódik az ellenállási mozgalomba, ahonnan útra a Szlovák Nemzeti Fölkelésbe vezeti, amelynek számos emléket emel a műveiben. A felszabadulás óta egyike az új társadalmi feltételek által gazdagon kibontakozó szlovák művészélet leglelkesebb szervezőinek. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1950 óta tanárként működik, új művésznemzedékeket nevel, s tudása legjavát adja át nekik. Pedagógiai munkája eszményi harmóniában áll alkotó tevékenységével: mindkettő a művészei humanista feladatait, ember- és társadalomalakító szerepét hirdeti, átmentve és újjáértékelve a múltból azokat az értékeket, amelyek igazak és maradandók, Cšemicky l Folyóiratunk mai számában szemelvényeket közlünk Cšemicky László műveiből, amelyek korunk szlovák festőművészetének egyik legmarkánsabb egyéniségét mutatják be az olyas ónak t (T<)
