Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Balogh Edgár: Visszatekintő

s végül kongresszusunk után A középiskolások tíz követelése címmel közreadtuk reformjavaslatainkat A Mi Lapunk-ban:

1. Az iskolákban azonnal el kell törölni az osztályozást és a buktatást.

2. Az előmenetel alapja a tehetség szerinti irányítás legyen az iskolák megfelelő ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, természettudományi, szellemtudományi és egyéb szakágazataiban.

3. A játék- és tornaórák száma a kétszeresre emelendő. Minden iskola kapjon sportpályát és uszodát! Praktikus egészségügyi oktatás kell orvoselőadásokkal.

4. Minden iskolában nyíljék meg a könyvtár és folyóirat terem, s létesüljön napközi diákotthon, ahol olvasni és tanulni lehet. Az osztályokban faliújság engedélyezendő.

5. Nyíljanak meg a laboratóriumok és iskolai múzeumok, hogy megfelelő szakirányítás mellett a diákok maguk, szabadon dolgozhassanak, kísérletezhessenek az iskolában.

6. Demokratikus választás alapján épüljön ki minden osztályban és iskolában a diákönkormányzat. A diákság önkormányzati szervei, valamint a diákönképzőkör, a diáksportegyesületek és cserkészcsapatok megbízottai a szülői értekezletekkel és a tanári konferenciával karöltve dönthessenek az iskola kérdéseiben.

1. A diákság önkormányzati szervei útján gyakorolhasson kritikát a tanárok működéséről, hogy a kölcsönös őszinteség és bizalom jegyében a nevelők és a diákok közösen intézhessék a fiatalság ügyeit.

8. Hetenként egy nap álljon a kirándulások, tanulmányi látogatások, ének- és játékdélutánok és a sport rendelkezésére.

9. A zene, a sport és a teljes függetlenséget élvező diákönképzőkör működése más tantárgyak rovására, a rendes tanulási időben kapjon helyet. Nyári tanulmányutakról, táborozásról, vándorlásokról az iskola gondoskodjék.

10. A bejáró diákok számára minden iskola mellett internátus létesüljön, ahol a szegény diákok teljesen ingyen lakást és kosztat kapnak. Szegény szülők diákgyermekei a 14. életévtől kezdve rendes eltartási segélyben részesüljenek.

Ebbe a tíz eszményi-utópista pontba beletörött a fogunk. Közlésük után A Mi Lapunk még kibírt három számot (Babits Mihály, Bartalis János, Kodály Zoltán, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Tamási Áron volt bennük az utolsó vendég), s ifjúságunk hosszú időre lap nélkül maradt. Mármint: haladó lap nélkül,

mert most már állami segítséggel is helyébe tódult mindenütt a komáromi Tábortűz — Alapyék és a bencések ifjúsági lapja! Megszűnt a folyóirat, amely — ha bukdácsolva és ellentmondásokkal is — 1926-tól kezdve több, mint hat esztendőn át mégis csak a szabad eszmei vizsgálódás egyetlen magyar ifjúsági orgánuma volt, szemben az ellen- forradalmi skolasztikával, militarista neveléssel, úri-polgári klikk-szellemmel és nacionalista uszításokkal.

A „gyors széthullás“ azonban másfelől gyors újjáalakulást is jelentett az élet törvénye szerint. Mert kárpótoltuk magunkat. A cserkészet régi, megszokott formáit és fogásait áttettük az ifjúmunkás-életbe. Egy kis szlovák város, Bazin kommunista polgármestere meghívott a Kiskárpátokba, ott vertünk tábort 1932 augusztusában. Nyári szabadságukat ébben a táborban töltötték a gyári ifjak, s szombat estére kiözönlött ide az is, akinek csak a vasárnap jutott. Cserkészkapu fogadta az érkezőket, rajta a felírás: „Szabadság!“ A sátrak alkotta kör közepén a tábori tanács helye, itt választották a fiúk napról-napra a táborparancsnokot és töltötték be a tisztségeket a szakácstól a postásig. A tábor három őrsre oszlott, ezek maguk választották vezetőiket, s felváltva végezték a konyha- és őrségszolgálatot. Nevüket a kosúti sortűz áldozatául esett ifjakról nevezték el: 1. sz. Thurzó István őrs, 2. sz. Zsabka Sándor őrs, 3. sz. Gyevát János őrs. A reggeli torna után a zászlórúdnál sorakoztak a táborozók, s öklüket megemelve üdvözölték a vörös lobogó felvonását.

Napközben a közösen elhatározott program pergett: Balázs Andris a szavalókórus és mozgókórus technikáját oktatta, külön erre a kurzusra érkeztek meg a táborba a somorjai, vágsellyei és lévai vörös sportolók küldöttei. Kísérleteztek tömegszínjátszással is szovjet és német mintára, így például szemtanuk bevonásával rekonstruálták a kosúti sortűz előzményeit, az összeütközést, Major István leütését es a csendőrök támadását. „Új Előre“ volt a tábori faliújság címe, mindenki megpróbálkozott az írással. Párizsból megkaptuk Karikás Frigyes fényképét, ez díszítette az újság tábláját emlékeztetésül arra, hogy az író élete a Horthy-rendszer börtönében még mindig veszélyben forog (az egyik tábortűznél Karikás-novellákat olvastunk fel). Szabályos időben folytak az előadások a természet- tudományos világnézetről, a történelem marxista átértékeléséről és egészségügyi kérdésekről, szakelőadóink Pozsonyból felváltva érkeztek. A diákok statisztikát készítettek a táborban megfordult mintegy kétszáz ifjúmun-