Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Vega Gábor: Akváriumban polipok

jön feléjük. Megáll, valamit kérdez. Azok durván rámordulnak. A kis Öreg elkotródik. Fekete ruhájától elüt a kis fehér csomag, amit a hónalja alatt szorongat... Már csak a fehér szín látszik ...

A negyedik kéz

Az elárusító lány, aki szép volt, és elragadó egyszerűségében is, sohasem gondolt a saját kezére.

A kéz van, mert lennie kell és alá van rendelve az agynak.

Kezek... kezek... Hány lehet a világon? S ezek a kezek mind egyformák? Vajon hány ember él még olyan, akinek nincs keze ...

Ha ezek az emberek felsorakoznának... Balra át-ot csinálnának és megindulnának előre.

Csak a lábukat mozgatnák — felső testük csonkán hajladozna erre-arra...

Az elárusító lány sohasem filozofált a kezekről, mint ahogy ő nevezné ezt és az ehhez hasonló gondolat menetet. Am a mai napon nem tehet róla. A százezer kéz érintése (tizenöt éves korától van ebben az áruházban) mindig hagyott benne egy kis nyomot. Hatottak rá a Kezek.

Az elárusító lány szép volt és elragadó, s olykor szerelmes. De a mai nap teljesen homályba borította ezt. A mai nap szerelem nélkül való!

Van kéz — amelynek érintése — boldogságot, örömet jelent. Van kéz, amely morcos és súlyos, rajta a kék erek ...

Az ilyen kezekkel mindig csak délután találkozom. Szeretném őket megsimogatni. A tenyerembe* venni... kicsit megcsiklandozni... hozzájuk dörgölni az arcomat. Alájuk furakodni, hogy súlyukat a fejemen erezzem. Az ilyen kezek hasonlítanak apám kezéhez.

Az áruház forgalma a délutáni holtpontra érkezett. Az első vásárlók tömegét kiszolgálták már, a második hullám még váratott magára. Kicsit lecsendesedett a zaj s ebből a félhangerőre ereszkedett mozgásból, időnként kihallatszott a ventillátorok álmosító bugása.

F ... megállt az ajtóban. Utána jött a Tetovált és a Gyerekek. Mindnyájan őt nézték. Fenyegetés volt a tekintetükben. Még visszajövünk...

Az ötödik kéz?

A hatodik kéz?

A hosszú szőrös mancs átnyúlt a pult fölött és belecsípett az arcába. Megmérgezte a környező levegőt is.

Kék alkohol lángocskák foszforeszkáltak düllöngélve erre-arra.

Lassan közeledik a zárás ideje .,.

A hetedik kéz!?

Elrepültek a gondolatai és már nagyon messzejártak. Tú! a hetedhét országon, túl az óperencián. Nyomukban sűrű szürke köd szállt fel, amely áthatolhatatlan volt, s mindent eltakart.

Gépiesen dolgozik: a külső világ is elenyészett, csak a kicsike rózsaszínű dobozka maradt itt belőle, amelyet éppen csomagolt. A selyempapír könnyen engedelmeskedik. Azután a pult szélére teszi és utána néz. Olyan tekintettel, mintha búcsúzna.

Szemei pihennek a piros szalagocskával átkötött csomagon, amely körül csillog a pult műanyag lapja, s a műanyag lapon a neonokkal együtt megjelenik a kis négyzetnek a tükörképe is.

A csomagolás jól sikerült. Sehol semmi gyűrődés, szépen egyenletesen simul a dobozka alakjához... De mért fekszik még mindig itt? Miért nem nyúlnak érte a kezek!?...