Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Jean Russelot: Madáchot fordítottam

Egy utolsó szót Az ember tragédiája becséről, nemzeti és világviszonylatban. Amint már említettem, nyilvánvaló, hogy az események, melyeknek színhelye Magyarország volt, behatással voltak Madách gondolkodásának meghatározására és folyamatára. Olyannyira, hogy ez a borúlátó csüggedés eltúlzására késztette, melytől, persze, azt várta, hogy majd igazolja őt. Nem kevésbé nyilvánvaló, hogy a magyar nép különösen érett volt ahhoz, hogy üdvözöljön egy olyan művet, melyben felismerhette a nemzeti gondolat lüktetését, még akkor is, ha a magyar történelem egyetlen mozzanata sincs Lenne felemlítve, ha eltekintünk Hunyadi nevének, mint a „kereszt bajnokának“ megemlítésétől.

A szüntelen elnyomott, megkínzott, azonban reményét mindig megőrző és balsorsa fölött bátorsága révén győzni tudó magyar nemzetnek, 1861-ben, Az ember tragédiája első kiadásának idején, vagyis Petőfi és Kossuth országában az osztrák-magyar Kiegyezéssel kezdetét vevő függetlenségi mozgalom előtt hat évvel, nem lehetett meg nem találnia a hazafias oktatást és harcra buzdítást egy olyan műben, amely az egyetemes történelem fényében mutatja meg, hogy a társadalom és maga az ember sem fejlődhet és tökéletesedhet másként, mint fájdalmas csapások, vereségek és tévelygések árán. Isten a tudója, hogy ez a nép azóta sem volt híján az alkalmaknak, hogy a kétségbeesés elől Madách művéhez meneküljön. íme, ennyit Az ember tragédiája nemzeti tartalmáról, ami olyannyira jelképes és oly kevéssé kiütköző, hogy semmiben sem érinti zavaróan még azt a nem-magyar olvasót vagy nézőt sem, aki a legnagyobb ellenszenvvel viseltetik a néprajzi elemek, vagy akár a lokális színezet bélyegét magukon viselő művekkel szemben. Miért nem mutatták még be Franciaországban Az ember tragédiáját, miért elégedtek meg pusztán egy rádióközvetítéssel, Roger Richard fordításában? Nagy zavarban lennék, ha meg kellene válaszolnom ezt a kérdést, felteszem hát annak, akinek azt meg kell hallania, és nem akarok kételkedni, hogy egy szép napon ...

Az átültető most felvilágosítással tartozik munkája felől. Az előbb említettem Roger Richard fordítását; de vannak továbbiak. Az egyik G. Vautier-é, melyet már említettem. Megelőzően, 1896-ban Bigaud de Cazenove már közreadta Madách főművének egy francia változatát, csakhogy ez, mondja Fóti József Lajos, „kapkodva készült és túlzottan szószerűnek bizonyult“. Azt hiszem, hogy Bigaud de Cazenove előtt is történt egy fordítási kísérlet, melynek töredékes eredménye a Gazette Francaise de Budapest-ben jelent meg, de ezt a szöveget föllelnem nem volt lehetséges.

Miért hát ez az újabb vállalkozás ?

Miért? Mivel ebből a műből, mely költemény, mindmáig nem készült egyetlen francia versben írott változat sem, és mert mindig alapvető és meg nem bocsátható tévedésnek tartottam azt hinni, hogy egy költemény prózában is lefordítható. Nem vonom kétségbe, hogy a lehetetlenség ne lenne francia szó. De nem habozok kijelenteni, hogy ez sehogysem illik egy költő szájába. Ha egészében nem is fogadható el, hogy egy költemény rendkívül finom, gyakorta meg sem határozható összehangzásait egy másik nyelven vissza lehetne adni, ez mégsem annyira végzetszerű, hogy le kellene mondani a neki megadandó megfelelőről, vagy legalábbis megközelítőről, persze nem kell külön hangsúlyozni, hogy az ilyen vállalkozásban sikeresen csak költő bocsátkozhat.

Most pedig egy vallomással tartozom: habár képes vagyok két-három nyelven szöveget olvasni, a magyar nyelv nem tartozik ezek közé. Dehát, mondják majd, honnan veszi a vakmerőséget... Nagyon egyszerű. Azon kívül, hogy az egyik leghíresebb magyarral együtt — Lisztre gondolok — úgy vélem, hogy „fordítás dolgában vannak olyan szabatosságok, melyek a hűtlenséggel egyértelműek“, nem vállaltam annak kockázatát, hogy a francia nyilvánosságnak pusztán fordítást ajánljak föl, hanem igenis, Az ember tragédiája francia átültetését. És nem anélkül, hogy ne lett volna birtokomban számos hasonló és kiváló munka. Rendelkezésemre álltak az eddig kiadott francia fordítások, valamint J. C. W. Horn verses angol fordítása, de mindez nem lehetett elegendő. Ahhoz, hogy