Irodalmi Szemle, 1964
1964/8
Csontváry Tivadar: Tengerparti sétalovaglás magányában, tragikus sorsot sugalló arcokban, őrjöngésig fokozódó szinkontrasztokban, expresszionista önmagakivetítődésében kimondani a rettenetét. Negyvenéves kora után kezdett rendszeresen festeni, ám hamar utolérte a korát. Korai művei objektív természettanulmányok, majd sajátos naiv expresszionista hangvételhez érkezett. Nagy tájképeit a természettel való panteisztikus eggyéválás, a művészi és a természeti organizmus egymásnak megfelelése jellemzi. A „Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben“ című képében és a nagy Tátra vízióban a tragikus ihletettségű expresszív dráma uralkodik. A cédrusképekben, a „Mária Kútjá“-ban és a „Tengerparti sétalovaglás“-ban pedig szintetikus egységbe ötvöződtek művészete legfontosabb jellemvonásai: a panteisztikus alázat, az álomittas líra, az expresszív drámai- ság az új jelenségként felszínre tört az addig inkább csak néha felbukkanó, szimbólumalkotó erő. A természet hű leírásától az önálló, művészi alkotásig, a népmesék és mitológiák szimbólumot teremtő erejéig, a stílusteremtésig jutott el. S amilyen mélyen és intenzíven akarta megragadni a valóságot, oly sokrétű művei formamegoldása is. Az impresszionizmus valeurhatása, divizionista bontottság és az ellentétes színek kontrasztjaira épülő dekoratív színkomponálás egyéni módon ötvöződött művészetében. Ritmusképletekből kibomló vagy architektonikus rendet kereső kompozíció csakúgy jellemzi, mint a művészbelsőben dúló vihar nyers kivetítődése. Gyakran ellentmondani látszó megoldások — ám egybefűzi ési igazolja őket művészi ereje és eredetisége. Posztimpresszionista, divizionista, expresszionista? — szűkek a stílusmeghatározások. A művészettörténelem nagy stílusteremtöi közé tartozott, szuverén valóságlátását, formamegoldását — még ha néha torzít is vagy elleni; mond az akadémiai szabályoknak — rákényszeríti a szemlélőre. Főműveiben a máshogy- elképzelhetetlen tökélyét érte el. Csontváry művészetének jelentősége túl is nő a magyar művészet határain, életműve az egyetemes művészettörténet nagy produktumai közé tartozik. Nemcsak a korában felmerült festői problémákra adott egyéni hangvételű választ, hanem úgyszólván minden benne van, ami a piktura lényegét adja, ami előtte történt, s látensen az azután jövő is. Modernebb mint sok, tételes izmusokhoz kapcsolódó kortársa — ám ugyanakkor ősi sorról jött, igazi rokonai csakugyan a művészettörténet nagy korszakaiban találhatók. Németh Lafos
