Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - FIGYELŐ - Révész Bertalan: Jozef Tallo — A zöld bolygó
Megállapíthatjuk tehát, hogy Tallo sem a cselekmény-bonyolítás, sem pedig a jellem- ábrázolás terén nem érte el a jó kalandregények színvonalát. Másrészt „A zöld bolygó“ cselekményváza jól konstruált, melyre egyenletesebb, színvonalasabb művet lehetett volna építeni. írója gazdag fantáziával és képalkotó képességgel rendelkezik, s ezért még érthetetlenebb, hogy műve kidolgozatlan, vázlatos, olykor a politikai szónoklatok deklaratív voltát juttatják eszünkbe. A komikum regényünkben igen fontos szerepet játszik, ám a szerző nem mindig bán vele gazdaságosan, s helyenként akarva-aka- ratlan átcsap a paródiába. Ugyanis ebben a műfajban a komikumnak helyzet- és jellemábrázoló eszközként nagyobb méretű használata azt a veszélyt rejti magában, hogy az egész mondanivaló eltolódhat, paródiává torzulhat. Ezt a buktatót Tallonak nem sikerült egészen elkerülnie: sok tekintetben — szándéka ellenére — veszélyesen súrolja a paródia határát. Tallonak kiváló a humorérzéke, amely át- meg átszövi műve egész szövetét, sajátos ízt ad egyébként is eleven, könnyed stílusának. A szórakozni kívánó olvasóközönség körében méltán számíthat sikerre. Szóljunk még tömören a fordító (Hideghéty Erzsébet) munkájáról. Noha nem akarunk szőrszálhasogatók lenni, néhány pontatlanságra, kisebb nyelvi vétségekre mégis szeretnők felhívni a fordító figyelmét. Bántóan hat némely esetben az „a“ határozott névelő elhagyása, az igekötők kissé önkényes használata, s az efféle mondatszerkezetek: „Ismét felmerült előtte a különös dallam..(A „felmerült előtte“ szerkezet ebben az értelemben való használata igen helytelen; helyesebb lett volna így: Ismét felcsendült lelkében a különös dallam.) Sehogyan sem érthetünk egyet a „billentyűzet“ kifejezéssel, hiszen „billen- tyűrendszer“ szavunk teljesen kifogástalan lett volna. (A mondat így hangzik: Ujjaival végigment a karok billentyűzetén.“ Illetve: ... billentyűrendszerén.) A „hangszóró, technikai főiskola“ (ezek szlovákból fordított tükörszavak) helyett is szakszerűbb, jobb, magyarosabb: a hangosbeszélő, műegyetem. Számunkra az MTA úzusa az irányadó, nem pedig nyelvünk szellemével sokszor idegen hazai nyelvhasználat. Nyelvünk torzszülöttei ellen ezúton is küzdenünk kell. A feltüntetett hibák csupán szépséghibák — kissé gondosabb figyelemmel a jövőben köny- nyen kiküszöbölhetők —, és semmiképpen sem homályosíthatják a fordító teljesítményét, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Hideghéty Erzsébet jól látta el feladatát és a tőle elvárt normát nyújtotta. Révész Bertalan
