Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - DISPUTA - Juraj Zvara: Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?

gondolok arra az állítására, hogy a magyar nyelvi és kulturális egyenjogúság de jure létezik, de facto azonban még sok a kívánnivaló stb. Azonkívül, hogy nem értek egyet az ilyen egyoldalú megállapításokkal, nem az első eset, hogy a kultúra terén működő magyar dolgozóknál a nyelvi problémák túlértékelésével és a magyar nemzetiségű dolgozók objektív érdekeinek figyelembevételével találkozom. Mi a magyar dolgozók objektív érdeke? Hogy érezzék, hogy beletartoznak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak egységes hadseregébe, mely a fejlett szocialista társadalomért küzd, a szocialista termelési viszonyok megszilárdításán, a termelő erők gyorsiramú növekedésén, a munkatermelékenység, képzettség, műveltségi színvonal emelésén, a szocialista demokrácia fejlődésén, az életszínvonal fokozatos növekedésén, az új technika és agrotechnika elsajátításán, a marxizmus- leninizmusnak mint tudománynak mélyen gyökerező birtoklásán keresztül együtt haladjon előre ezzel a hadsereggel. Természetes, hogy a tudomány és kultúra legújabb vívmányait legkönnyebben az anyanyelvén sajátíthatja el az ember. Am ha az objektív feltételek — a gyors előrehaladás és kiegyenlítés szüksége

— megkívánják, vállalni, művelni kell ezt szlovák, cseh, orosz és akár több más nyelven is.

Mindaz, ami távoltartja a magyar népcsoport tagjait a jelzett úttól, mindaz, ami fékezi és bezárja őket a lokális korlátozottság kalitkájába, mindaz, ami (csoda, ha nem csupán a nyelv és magyar nyelvű iskolák számának kérdésére) szűkíti érdekeik körét — beleértve tehát a nemzeti érdekeket is — ártalmas és csorbítja magyar honfitársaink egyenjogúságát. Ez magától értetődően nem azt jelenti, hogy meg lehet sérteni a kétnyelvűség elveiről szóló párthatározatokat, az ilyen esetek ellen a párt harcolt és harcolni fog. Természetesen a szlovák kommunisták a párthatározatok megsértése ellen a saját soraikban, a magyar kommunisták szintúgy a maguk portáján kell, hogy harcoljanak, hiszen ezek is, azok is a nacionalista korlátoltság csökevényei ellen harcolnak.

Noha végleg megoldottuk is nálunk a nemzetiségi kérdéseket az antagonisztikus viták kiküszöbölése értelmében, és nagyrészt felszámoltuk a kapitalizmus örökségét, maradtak itt még nem antagonisztikusan vitás kérdések, amelyeket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek szocialista közösségét építve napról napra újból meg kell oldanunk. Felhívta erre a figyelmet a CSKP Központi Bizottsága 1963 decemberében tartott ülésén, s leszögezte azt a követelményt, hogy mindenütt úgy dolgozzanak, hogy magyar nemzetiségű honfitársaink „a köztársaság teljesen egyenjogú polgárainak érezzék magukat és a köztársaságot egészen hazájuknak tekintsék“. Koucký elvtárs a.csehszlovákiai magyar népcsoport fejlődését biztosító párthatározatok eddigi végrehajtásáról nyíltan megmondta, hogy „ezeket a határozatokat nem hajtják végre következetesen“.

A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő magyar — szocialista — népcsoport rendszeresen fejlődik. A párt ma olyan feladatok megvalósításán fáradozik, mint az egyes hátul kullogó dél-szlovákiai járásokban az ipari termelés intenzitása gyors növekedésének biztosítása, a mezőgazdasági termelés intenzitásának gyorsabb növekedése, a párthatározatok formális végrehajtásának egyes esetei elleni harc, például a kétnyelvűség kérdésében is, az ezeknek az elveknek a helyi viszonyokat figyelembe vevő továbbfejlesztéséért folytatott harc, amihez segítséget nyújt a központi irányítás megszilárdítása, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács részéről gyakorolt ellenőrzés és gondoskodás. Továbbá a szlovák és magyar dolgozók internacionalista kapcsolatainak elmélyítése, és itt mélyebben meg kell világítanunk az 1945—48 közti időszakot, s nyíltan meg kell, hogy mondjuk, főleg egyes szlovák dolgozóknak, hogy akkor olyan jelenségekre került sor, amiket a párt elítélt, s a párt ma nem engedi meg a magyar népcsoport szocialista jogainak semmiféle megsértését. Előttünk áll továbbá a magyar iskolaügy és kultúra fejlesztésének feladata, mégpedig ma már ez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kérdés is. Összefügg ezzel a közös igazgatású iskolák létesítése módjának néhány problémája (a kevés osztályos iskolák felszámolása), a magyar tanulóifjúság jobb felkészülése útjának keresése a szakképzettség, valamint a szlovák nyelvtudás terén, a magyar nemzetiségű főiskolások számának emelése, főleg a műszaki és természettudományi irányzatokban, a magyar irodalom mennyiségének és minőségének növelése; csupa bonyolult és igényes kérdés, amelynek kezelésébe hibák is becsúsztak. Teljes egészében egyetértek a csehszlovák írók harmadik kongresszusának határozatával, mely kötelességévé tette az új központi bizottságnak, „hogy nagyobb figyelmet szenteljen a nemzetiségi irodalmaknak, mégpedig konkrétan úgy, hogy minden ülésére rendszeresen meghívja a magyar, ukrán és lengyel írók szekciójának képviselőit, s elősegíti, hogy e nemzetiségi irodalmak kimagasló művei cseh vagy szlovák fordításban is megjelenhessenek,