Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - DISPUTA - Juraj Zvara: Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?
irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal ? Lapunk májusi-júniusi számában két részben közöltük Fábry Zoltán Antisematizmus című írását. A tanulmány első része elé írt rövid bevezetőben jeleztük, hogy tekintettel a probléma fontosságára és összetettségére szükségét érezzük a Fábry által tett megállapítások és felvetett gondolatok széleskörű megvitatásának. Az alábbiakban elsőnek Juraj Zva-ra szlovák történész hozzászólását közöljük. Nem állhatom meg, hogy hozzá ne szóljak Fábry Zoltán Antisematizmus című tanulmányához, főleg a tanulmány második részéhez, amely az Irodalmi Szemle 5. számában látott napvilágot. Nem vagyok literátus ember, e téren én Fábry Zoltánnal nem polemizálhatok. Ámde irigység fog el annak láttán, hogy az irodalmár milyen könnyűszerrel tehet kirándulást a történelembe, nem kell bizonyítania, kötetlennek érzi magát. Én azonban mint történész kötött vagyok. Nem a sematizmus, nem is az antisematizmus köt, hanem — ha szabad így neveznem a dolgot — felelősséggel tartozom a marxista történelmi igazságnak. Mivel az antisematizmusról írt tanulmány szerzője foglalkozik a csehszlovákiai magyar irodalmi alkotásokban megnyilvánuló sematikus gondolkodás keletkezése okainak történelmi és társadalmi hátterével, ki kell jelentenünk, hogy nem érthetünk egyet a történelmi értékelésben megnyilvánló egyoldalúsággal, leegyszerűsítéssel, tévedésével, az osztályszempontok figyelmen kívül hagyásával, egyszóval azzal a szubjektív sematizmussal, amely hibába a szerző akarva-akaratlan beleesik. Fábry Zoltán hozzányúl a közelmúlt nemzetiségi viszonyainak bonyolult kérdéseihez, a CSKP nemzetiségi politikájához is. Ezt a mozdulatát hézagosság s a nagy érzelmi effektusok jelletnzik. A szubjektív érzések azonban nem tudják megragadni azt az egész bonyolult folyamatot, amelyet az irodalmár is csak akkor fejezhet ki a maga módján helyesen, ha teljes terjedelmében felöleli. Máskülönben logikailag torzít. Élek tehát a nekem nyújtott alkalommal, s kifejtem néhány történelmi ténnyel kapcsolatos véleményemet, noha természetesen nem tartok igényt az utolsó szó jogára. Tekintettel a lap jellegére, valamint az irodalmi tematikára, amellyel polemizálok — nem bocsátkozhatom túlságosan széles medrű fejtegetésbe. Ezt a munkát abban a készülőben levő kiadványban végezzük el, amelyben a csehszlovákiai magyar népcsoport 1945 utáni nemzetiségi kérdésének megoldásával foglalkozunk. Mindenekelőtt megállunk annál az állításnál, hogy az ún. szlovák állam alatt — a maga egészében és homogenitásában (J. Z. kiemelése) épp a magyar kisebbség volt náciellenes és antifasiszta tényező. Ellene vagyok az új „Extra Hungáriám“ jelszavak gyártásának. Tudnivaló ugyanis az a tény, hogy a bécsi döntés után csak kis számú magyar nemzetidisputa Juraj Zvara: