Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - Gustáv Husák: Nemzetközi elemek a Szlovák Nemzeti Felkelésben

egyébként éppen Bécsbe érkezett... Vagyis a szlovák kormány már nem tárgyalóképes partner... A továbbiakban csak végrehajtó közigazgatási szervnek tekinthető ...“ Vagyis a felkelés szétverte Hitler egyik vazallus államát, annak hadseregét, politikai hatalmának apparátusát. A szlovák nép az egész világ nyilvánossága előtt nyilvánította ki akaratát: közös csehszlovák államban együtt élni a cseh nemzettel mint egyenrangú partner. És ezért a célért állhatatosan harcolt is.

A felkelés azonban megrendítette a nácik helyzetét a megszállott cseh országrészben, az ún. Protektorátusban is. K. H. Frank a szlovák felkelés idején felismeri véres uralmának végét és már 1944. szeptember 3-án így ír Himmlernek: „A politikai és katonai események fejlődésétől Szlovákiában függ szintén a helyzet a Cseh- és Morvaországi Protektorátusban... A visszhang a cseh lakosságnál nagy. Meg vagyok győződve, hogy az események a protektorátusban veszedelmes méreteket öltenek, ha a szlovákiai lázadás nem lesz villámgyorsan leverve elégséges erők bevetése által. Ahogyan a beérkező jelentések alapján a helyzetet én látom, egy percet sem szabad veszíteni...“ Ezért aztán a nácik minden lehető intézkedést megtesznek, hogy a felkelést felszámolják. Szeptember végén K. H. Frank így szólt Höffle tábornokhoz, az SS szlovákiai parancsnokához: „A szlovákiai fejlemények döntőek az egész protektorátus számára.“ És valóban így is volt.

A szlovák felkelés erősen kihatott a szomszédos Magyarországra is. A fasisztaellenes erők a szlovák felkelésben szövetségest és erőforrást láttak és keresték vele a kapcsolatot. Cselekvésre késztették erőiket, fokozták erőfeszítéseiket. De még a Horthy-rezsim köreiben is a mi felkelésünk egyike volt az indokoknak ahhoz, hogy kiutat keressenek a nácikkal való koalícióból. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése napján Horthy új magyar kormányt nevezett ki, élén Lakatos tábornokkal. Ez a kormány kezdte a puhatolózást különböző lehetőségek után, hogyan lehetne Magyarországot kimenteni a háborúból, kiszabadítani a náci fennhatóság alól. Horthy ilyen kérelemmel fordult 1944. szeptember 22-én az Amerikai Egyesült Államokhoz, ahonnan azt a választ kapta, hogy „az oroszokhoz kell fordulnia“. Ezért küld Horthy a mi felkelésünk területéről katonai küldöttséget Moszkvába a fegyverszünet feltételeiről tárgyalni. Ez a Faragó tábornok által vezetett küldöttség 1944. október 1-én kezdett tárgyalni a fegyverszünet feltételeiről, melyekben október 11-én egyeztek meg. Tudjuk, hogy a nácik és a magyar fasiszták közbelépése folytán a

dolgok hogyan végződtek. De így is, október közepéig a felkelés déli határán, a szlovákmagyar határon nyugalom volt, nem voltak harcok, sőt még a kishatárforgalmat is felújították. Amíg a náci egységek magyar területről október 19-én indított bevetése döntő részben hozzá nem járult a felkelés területének felszámolásához.

A szlovák felkelés számára döntő volt a Szovjetunió magatartása, amely a szlovák népnek katonailag és politikailag is valóban testvérien segített. Ez volt az egyedüli segítség, amit a szlovák felkelés kapott. Szeptember 3-án a Külügyi Népbiztosság képviselője azt közölte a csehszlovák nagykövettel, hogy „a Szlovák Nemzeti Felkelés az egész •nemzet megmozdulását jelenti és vannak olyan feltételek, melyek a sikerre jogos reményt nyújtanak. Éppen ezért segíteni kell.“ És jöttek a fegyverek, a szovjet partizánok, a Szovjetunió területéről átirányítottak egy repülőezredet és a 2. ejtőernyős brigádot és a szovjet hadsereg hadműveleteket kezdett

— főleg a kárpát-duklait —, melynek a szovjet erőket kellett volna egyesítenie a felkelés erőivel. A szovjet támogatás és segítség tudata tette lehetővé a szlovák felkelőknek, hogy két hónapon át állják a náci hadosztályok támadásait. Szeptember 22-én a helyettes népbiztos közölte a csehszlovák követtel a hivatalos álláspontot, mely szerint „a szovjet kormány, mivel a szlovák nép kiterjedt harcát a hitleri bitorlók ellen értékes hozzájárulásnak tekinti a közös ellenség ellen vívott felszabadító harchoz, kellő intézkedéseket tett, hogy segítség nyújtassék..A szavak után tettek következtek. A Szovjetunió iránti rokonszenv és szeretet a felkelés alatt hirtelen a magasba szökött. Ez volt a felkelés külpolitikai irái^yvételének alapvető és fő alkotóeleme.

Azonban a szlovák nép fasisztaellenes harca a felkelés alatt és után, egyúttal államunk nemzeti-demokratikus forradalmának és a fokozatosan ebből fejlődő szocialista forradalomnak bölcsője volt. Az a körülmény, hogy a felkelésben a dolgozó nép volt a döntő tényező, mely a nemzeti bizottságokon keresztül gyakorolta tényleges hatalmát, hogy a vezető politikai tényező a kommunista párt volt, meghatározta a politikai rendszer jellegét is a felkelés ideje alatt, és biztos talaja volt az új népi hatalomnak azokon a területeken, melyeket a szovjet hadsereg fokozatosan felszabadított. A felkelésben vereséget szenvedett a Csehszlovák Köztársaság felújításának bur- zsoá koncepciója, melyet elsősorban Beneš és kormánya, valamint a hazai ellenállási mozgalomban résztvevő szövetségeseik kép-