Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - Tőzsér Árpád: A Gyuri tanyán

— Mi közünk nekünk ehhez az egészhez?

A kérdés mellbe vág, más irányt ad gondolataimnak.

A télen Breznóbányán voltam, az ottani vasgyárról szerettem volna írni. De úgy jöttem vissza, hogy erősebb élményeket szereztem a Szlovák Nemzeti Felkelésről, mint magáról a vasgyárról. Ahány munkással beszéltem, s a múltjuk felől érdeklődtem, az mind a Felkeléssel kezdte. Ezeknek az embereknek a Felkelés jelenmeghatározó múlt volt. Pompás történeteket hallottam, embersorsokat, amelyekben nem főszereplő volt a Felkelés, hanem helyzet, amelyben a vér elvált a víztől, az ember megmutatta igazi énjét, s vagy ilyenné, vagy olyanná formálódott. S érdekes módon így a Felkelés igazsága is igazabbnak tűnt. Ott született meg bennem a gondolat, hogy írni fogok a Felkelésről, s benne ezekről az emberekről. A főszerkesztőm örömmel fogadta a gondolatot, s az ötletből kötelezettség lett. Csakhogy idővel, ahogy foglalkozni kezdtem a témával, egyre többet fúrta az oldalamat valami: ha Feketebalognál kezdem a Felkelést vizsgálni mennyivel tudok róla többet mondani majd, mind a szlovák sajtó. S hozzá még Béla bácsi előbbi kérdése, amelyet már másoktól is és máshol is hallottam: Mi közünk nekünk ehhez az egészhez? Meg kell keresnem a Felkelésnek azt a részét, ahol közünk volt és van hozzá. Meg kell teremtenem a Szlovák Nemzeti Felkelés vizsgálatához a saját szempontjainkat. Hiszen hogy mennyire közünk volt hozzá azt misem bizonyítja jobban, mint az Üj Szó egyik cikkírójának adata, amely szerint a Felkelés résztvevőinek 1/20 része magyar volt.

A szlovák irodalomban a Felkelés-tematika nagyon gazdag, talán túl gazdag is. A szlovákiai magyar irodalomban szinte semmilyen, s ami van is hamis. Pedig most szükségem lenne a V.-bácsival folytatott párbeszédben az irodalomból vett érvekre. Mert az irodalom nem a valóság másolata, hanem maga a valóság. Persze csak a jó irodalom, mert ahhoz úgy lehet hozzányúlni, mint a valósághoz. Sőt meg van az az előnye a valósággal szemben, hogy míg az ismételhetetlen, egyszeri, az irodaiam valósága mindig kéznél van, s mint a preparátum, bármelyik pillanatban a mikroszkóp alá tehető. A szlovák irodalomba nyúlok hát érvekért. Mert V. bácsi nem áll meg; elkalandozik a filozófiába, sőt etikába is:

— Hősiesség nincsen, csak áldozat van — jelenti ki megfellebbezhetetlenül, s nekem ez a szentencia most egyszerre Bednár Hodiny a minúty c. könyvének fő következtetését idézi: A történelem embersorsokból áll össze, de az embersorsok nem a történelem, hanem saját életük törvényei szerint igazodnak. De vannak-e hát akkor hősök? Vagy valóban csak az emlékezet szüli őket? A kegyelet azokat, akik képesek voltak személyes áldozatra megajándékozza a „hős“ jelzővel. De hát ki képes áldozatot hozni és miért? Az irodalom tanulsága szerint áldozatra nemcsak azok képesek, akiket eszme vagy meggyőződés hajt, de sokszor azok is, akik egyszerűen csak élni akarnak, vagy azt akarják, hogy családjuk, közösségük életben maradjon.

Jilemnicky Garammenti krónikájáról egy helyen azt olvastam, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés eposza. S valóban eposz. Hősei klasszikus hősök, hivatástudattól fűtött emberek, egyértelműek és tévedhetetlenek. S a szlovák irodalomban sokáig ez volt az alaphang ha a Felkelésről írtak. Csak míg a Garammenti krónika szenvedélyből és mesélő kedvből született, s igaz mű lett, addig az utána következők többnyire eltökéltségből és rutinból. S ezért lettek üresek, sematikusak. A hős-szemlélet Mináč felkelés-regényeiben kezd diferenciálódni, de a típusok (ingadozó értelmiségi, hithű kommunista, jobbra kacsingató tiszt) nála is annyira kitapinthatok, hogy nem élet- inkább történelemszaguk van. Az irodalmi sematizmus jegyeit viseli magán az az új felkelési hős-típus is, amelynek legrangosabb képviselője Mňačko partizánja (Oneskorené reportáže — Na cintoríne), aki becsülettel harcol, verekszik 44-ben, s végül elfagyott lábakkal ott hagyják bajtársai egy barlangban, s 52-ben azok csukják le, akik akkor hűtlenül cserben hagyták.

Másfajta hősök Bednár 1956-ban megjelent elbeszéléskötetének (Hodiny a minúty) alakjai. A klasszikus hőst, a magabiztos, eszmétől vezérelt embert itt