Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - DISPUTA - Fábry Zoltán: Európa elrablása
Európa elrablása A katasztrófanihilizmus német adottság és német veszély. Thomas Mann, a Doktor Fausztuszban mondja ki a rettenet lehetőségét: „Minden a vég felé törekedik és rohan. Mi németek a végítélet jegyében látjuk a világot... Tévúton rohanunk a semmibe, a kétségbeesésbe, egy -példátlan csődbe, a pokolba." Ármin Mohler 1945 után az atombomba sokkjában azonnal a nihilizmusra kapcsolt: „Az akaratosság és tudatosság, mely az üst alatt a tüzet csak még nagyobb erővel szítja, adja meg a nihilizmusnak Németországban azt az aktív és veszélyes karakterét, mely nem található meg sem a nyugati, sem a keleti formákban“ (Welt- woche, 1946, X. 15.). És példának felhozza Ernst Jüngerit könyvét, az 1929-ben megjelent „Das abenteuerliche Herz“-et. Jünger a nihil választását itt „porosz anarchizmusnak“ nevezte, mely azért nyúl a robbantó anyaghoz, „hogy az életteret tisztára seperje egy új hierarchia számára“. Jünger az első világháború után így látta a német helyzetet: „A humanitás kísérletei konzekvensen mind arra irányulnak, hogy inkább minden busmanban lássák meg az embert, mint mi- bennünk ... Nagyszerű! Csak semmi szánalom velünk szemben. Ez az a helyzet, melyből kiindulva dolgozni lehet. Mi már régóta egy mágikus nullapont felé haladunk." Mohler szerint „ezzel a meghatározással a nihilizmus legbensőbb körét léptük át. Ez nem más, mint az abszolút rombolásba vetett hit, mely az abszolút teremtésbe csap át." — Jünger a katasztrófanihilizmust pozitív előjellel vállalja: „A rothadás nem érinti a mag legbenső lényegét ... Ami a pusztuláson túl megmarad, ahhoz kapcsolódik a mi reményünk." Amikor Jünger e hitét kinyilatkoztatta, még nem volt atombomba. A mindent-pusztításban, az abszolút pusztulásban az abszolút teremtés illuzórikussá válik! Ennek megfelelően Jünger 1953-ban megjelent könyvében (Dér gordische Knoten) már így beszél: „Az emberiség végleges, apokaliptikus leszámolásokra van elkészülve. És mégis... épp ilyenkor fordul elő, hogy újra beáll az egyensúly állapot... egyáltalán kérdéses, hogy eljön-e valamikor egy végállapot, egy döntés. Az erőszak semmi esetre nem fogja elhozni.“ (143) A „totális mozgósítás" hirdetője, akinek semmi sem volt elég abszolút, a közbeénekelt „mégis"-sel mintha új utakra kanyarodna. Amikor azonban „szám- kozmosszal" áll elő, mágikus modellekkel, melyek tengelyébe, hol az egyest, hol a nullát helyezi, akkor e dodonai agyjáték eredménye ennyi: „Az a feltevés, hogy a nihilizmus átlépi a határt, nem zárja ki a nihilizmus előtti szisztémákhoz való visszatérést." Emst Jünger ma a nyugati kultúra nagy tromfja: a német változás koronatanúja. Jean Schulemberger szerint, 1945 után ő volt „egész Németország legösszetörtebb embere". Második világháború előtti portréját Willy Haas rajzolta meg: „Jünger Landsknecht-természet, harcos hideg aggyal és gyorsan reagáló idegekkel; a szétroncsolt húsból, a halálsikolyból, a rothadásból válogat színeket, árnyalatokat és szagokat, melyek meghökkentik az embert; végeredményben, mint minden Lands - knecht-természet, ő is nihilista... Nyelvezete vad, veszett dolgokat hoz felszínre. Jünger megszállottja az életnek, melynek legmagasabb eksztázisát a harcban találja meg." (Literarische Welt, 1932. 35.) Ha ma fellapozom könyvének, Das abenteuerliche Herz-nek új svájci kiadását, mely csak címében azonos az elsővel, akkor Haas értékelését majdnem teljes egészében át lehet vezetni. Pedig itt — az alcím szerint — figurákról és capricciókról van szó! Jegyzetek, feljegyzések, meditációk, látszólagos semmiségekről, majdnem azt akarod leírni: mindennapi dolgokról, amikor arra eszmélsz, hogy itt ilyet nem lehet mondani. Itt minden más szögbe fordul, dimenziók váltódnak: borzongató varázslat játszik velünk. Élmények jelenségekké, hangulatok látomásokká válnak, a tárgyak démoni kisugárzások objektumai lesznek. Miről van itt szó ? Vegetációról és rothadásról. A kettő kölcsönviszonyáról, egymást éltetéséről. Virágokról, növényekről, halakról, madarakról, kirakatok tárgyairól. 19. Katasztrófanihilizmus Az előző fejezet befejező része
