Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - FIGYELŐ - Dobos László: Lovicsek Béla: Csillagszemü asszony

A jellemteremtés szándéka nyomon kísérhető. Azonban amit az író egyik kezével megteremt, a másikkal lerombolja, a feszültséget és a konfliktus lehetőségét hordozó helyzetek felett elsiklik, vagy egyszerűen feloldja azokat.

A darab kezdő képeinek van feszültsége, fellobban a szerelem, megfeszül a húr. Azonban az összeütközés, a szembesítés elmarad. Gaál Jánost, a férjet, a háromszög szenvedő alanyát megkéselik, kórházba kerül s ezáltal kiesik az ellenpont. Feszültség és kockázat nélkül virulhat a szerelem. (Képzeljük el a helyzetet, ha ezt a viszonyt egy fedél alatt kell „végigcsinálni“.) S ha a szerelmes fiatal menyecskének vannak is kételyei, Gaál István kezében megszólal a gondot és felleget űző gitár. Jolánka állapotos lesz, kétségbeesetten kapaszkodik a fiúba, de az már nem olyan heves, az asszonyt megkapta és számára ezzel befejeződött az ügy. Amit ezután tesz, az már csak tessék, lássék, olyan könyörületes ráadás. Ez már nem egyenlőrangú érzésállapot. Itt már a többre vágyó szerelmes asszony kalanddá válik a fiú szemében. Lovicsek itt másodszor mulasztotta el a drámát. Sajnos, harmadszor is elejti az alkalmat. A férj felépül és órák kérdése, hogy betoppanjon, kiváló alkalom az összecsapásra, de a két szerelmes kitérve ez elől kereket old és Csehországba szökik. Nem emelnénk szót a szökés ellen, ha ez a tény tetőzné a drámát, ismét egy nagyszerű konfliktus lehetőség. Most már szemtől szemben lemeztelenítve nézhetik a történteket. A szerelem itt már elmúlt; utóíze kegyetlen, szörnyű rádöbbenés az igazságra. Az asszony és a fiú is másképp éli és érzi ugyanazt. Pista alakoskodik. Gaálné számon- kér és vádol. Vádolja a fiút, vádolja önmagát,

az asszony bűntudata ezen a ponton már egy cinikus rongy emberrel csaphatna össze. Aztán beavatkoznak a szomszédok és végső fokon az öreg Gaál igazságot tesz, elrendezi a dolgokat. A társadalmi háttér, a falu életének, s magyarok elhurcolásának a darabba vetítése látszólag azzal a szándékkal történik, hogy fokozzák, illetve aláhúzzák a történtek súlyát. Sajnos, ezek a motívumok mechanikusan, szervetlenül épülnek a darab cselekményébe.

Összegezve: a regény jó helyzeteket kínált, sajnos a dramatizálás elkönnyelműsködte a konfliktus jó alkalmait. A jellemek rajzát a pontos meghatározások, a tárgyilagosság irányába kellett volna mélyíteni. Ehelyett a hirtelen alakuló és változó érzés állapotok ál- romantikus tálalását kaptuk. Az amúgyis hígított Lovicsek próza, drámai sűrítése csak kis mértékben valósult meg.

Támogatást érdemlő törekvés, kevés eredménnyel. Azonban elsősorban tanulságaival ezt a szerény eredményt is regisztrálnunk kell.

Konrád József rendezésére kettősség jellemző. Egyrészt igyekezett hangsúlyozni a darab súlyponti részeit, ez javára írható. Viszont ízességre, eredetieskedésre törekvő szándékával egy hamis parasztromantika színeit is megjelentette a színpadon. A dekoratív megoldások és elképzelések helyére ma már a szigorú mértéktartás és tárgyilagosság nyomul. Hisz Konrád József ezt jobban tudja, mint én.

Kiemelkedő alakításokra nem sok alkalom adódott. S ha mégis, Ferenczy Anna és Bugár Béla teljesítményét kell említenünk. A színészek részéről kollektív igyekezet és áldozatos hozzájárulás volt ez a bemutató drámairodalmunk kibontakozásához.

D. L.