Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - DISPUTA - Fábry Zoltán: Antisematizmus
Az 1963-as év a belső megélénkülés esztendeje volt irodalmunkban. E felgyorsult mozgás kezdeti stádiumát a viták, illetve a hozzászólásokban kifejtett nézetek jelzik. Ma már többet konstatálhatunk: az elkezdett és még korántsem befejezett vitákon túlmenően jelentős, felfigyeltető művek bizonyítják egy magasabbrendű irodalmi szakasz kibontakozását. A múlt év egyik legjelentősebb eszmecseréjének a HÉT-ben lezajlott sematizmus vita tekinthető. A vitát Tőzsér Árpád „Egy szemlélet ellen“ című írása nyitotta meg. A lap ezután több mint négy hónapon át közölte írók, költők és olvasók hozzászólásait. E szenvedélyes véleménycserének két lényeges momentuma volt: egyrészt a dogmatikus gondolkodás, a sémává merevített, leegyszerűsített valóságszemlélet nyers, egyhangú elvetése, másrészt a sematizmust kiváltó körülmények boncolgatása. Egyszerre volt ez a vita támadás és védekezés, tempósürgetés és visszapillantó számvetés, állásfoglalásra kényszerítés és az írói magatartás kristályosító alkalma is. Lényegét és végeredményét tekintve a vita irodalmunk vázlatos „sematizmus-térképét“ adta. Az eredmény az okozati látlelet összeállítása lett. A vitazáró megírására Fábry Zoltánt kérte fel a szerkesztőség. „Antisematizmus“ címmel a múlt év őszén megjelent Fábry tanulmánnyá kerekedett zárszavának első része. Vitazáróról beszélünk, de az „Antisematizmus“ korántsem tekinthető annak. Fábry alapjában magasabb szinten, főleg a sematizmus történelmi társadalmi okának a vizsgálatával tovább folytatja a vitát. Véleményünk szerint a sematizmus vitának ez már a következő, azaz a második fordulója. Az „Antisematizmus“ második részének közlésére különböző okoknál fogva az Irodalmi Szemlében került sor. Az alább közölt fejezetben Fábry elsősorban a dogmatikus gondolkodást és az irodalmi sematizmust kiváltó okokat, a történelmi és társadalmi hátteret, az összefüggéseket elemzi és mutatja ki. Fábry egyes állításai sok tekintetben vitathatók. Teljes mértékben a szerkesztőség sem ért egyet velük. Hozzászólásnak és nem végszónak tekintjük. Kitételei helyzetet és összefüggéseket tisztázok, s egyben vitára hívók és kényszerítők. Az a szándékunk,'hogy Fábry írásának közlése után széleskörű vitának adjunk helyet lapunk hasábjain. Fábry Zoltán.- antisematizmus Az előző számban megjelent tanulmány befejező része. Nekem könnyű volt: én 1948-ban már egy évtizedes antitoxmt ellenmérget hordoztam magamban: vértezve voltam. Személyi kultusz, dogmatizmus, sematizmus a szememben holt, idegen, visszataszító, amorális fogalmakká váltak. A dogmatikus sematizmus esztétikája — a zsdánovizmus — maga a lehetetlenség, az ember fejhez kapkodón eszmélt: mi van itt, mi történik itt?! Ezt a nótát én nem fújhattam. Ekkor indult útjára a hallgatásom, némulásom legendája. Dehogy hallgattam, csak másképp beszéltem. Megírtam én majd minden héten a cikkemet az Üj Szó-nak, de az sokszor a papírkosárba vándorolt. (Ezek nagyrésze aztán a Gondolat igazá-ban és a Béke igazában jelent meg először: összesen 32 cikk!) a hagyomány éltetésével, — nagy költők, írók, gondolkozók évfordulóin — a gondolat és a béke igazával próbálkozott itt a szocialista vox humana hangja, példája, sugallata — a dogmatizmus, a személyi kultusz ellenmérgeként és sematizmust hatálytalanítón. Ez persze nem tetszett, és jött a UĽĽĽ
