Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Gály Olga: Izraelben jártam

dokok világközpontja. (Báb a vallás egyik hirdetője volt, aki 31 éves korában mártírhalált halt a perzsái Tabrízben. Koporsóját elhozták a Szentföldre és ebben a haifai szentélyben helyezték el.

Nem írom le részletesen, milyen a tengeri strandolás Izraelben, hiszen aki járt a Földközi tenger partján, az már ismeri. Csak azt a tényt akarom kiemelni, hogy mi Haifában októberben, sőt november végén is vígan fürdőztünk. A hő- méüséklet 27 C fok volt, az ősz jól viselkedett és csak néha esett, de akkor azután alaposan. Az izraeli eső ugyanis, mint más szubtropikus vidékeken, hirtelen zuhan le, sűrű függönyként, mintha az égi zsilipek átszakadtak volna. Sebes patakot alkot az úttesten, majd ugyanilyen gyorsan eltűnik az eső is, a patak is. A tenger egyébként éppen október-novemberben a legcsendesebb. A fiatalok, különösen a fiúk kedvelt vízisportja a sok ügyességet és erőt megkívánó „vízi szánkázás“ nem kivájt, hanem lapos deszkával fedett kanoe formájú csónakokon. A fiúk a fedélen állva egy hosszú evezőlapát segítségével egyensúlyoznak és boszorkányos sebességgel siklanak a ringó hullámokon.

A haifai városi színházban éppen Majakovszkij Poloskáját tűzték műsorra. A poloska ivritül: pis-pes. (Mivel a darabot ismerem, bátor voltam megnézni.) A színháznak sok jó jellemszínésze van, de az epizódszereplők, talán a rendezői beállításnál fogva, nem ábrázolták elég hitelesen az orosz embert. A rendezés egyébként modern eszközökre támaszkodott. Joszéf Miló állítólag egyike a sokat kísérletező rendezőknek.

A haifai és az izraeli polgárok köznapi élete általában a kenyérkereset jegyében folyik. Ez a tevékenység komoly feladatot jelent, mivel igen erős a kenyérharc vállalkozók és alkalmazottak közt egyaránt. A munkatempójuk még mérsékelt égöv alatt is kimeríthetné az embert, így aztán nem csoda, hogy ugyanazok az emberek, akik otthon vagy társaságban kellemes partnerek, a munkahelyükön idegesek, ingerlékenyek. Az is lehet, hogy állandóan az adóhivatalra kell gondolniuk, amely nem valami népszerű intézmény Izraelben, és amely erélyesen hajtja be nem csekély követeléseit.

Tel-Aviv

Ha már munkatempóról beszélek, áttérhetek Tel-Avivnak, az ország legnagyobb és legnépesebb (450, külvárosaival együtt 700 ezer lakosú) városának jellemzésére, mert ott azután valóban „amerikai“ tempó és életforma uralkodik. Én Tel-Avivot Jaffa, ezen ősrégi városnegyed felöl közelítettem meg, amely nemcsak narancsnak adott nevet, hanem híressé, sőt hírhedtté vált mint az ország alja-embereinek gyűjtőhelye is. Utcáin nyüzsögnek a jellegzetesen „kültelki“ figurák, a földreterített ponyvákon rémregényektől kezdve Olaszországból csempészett selyemharisnyákig a világon mindent árusítanak, szemétdombok, kisebesedett lábú koldusok tőszomszédságában pompás virágokat és frissítőket kínálnak — ez igazi Kelet, valóságos Bábel.

Jaffa Izrael erkölcsi foltja, amelyet igyekeznek kitisztítani, de amely még sokáig gondot fog okozni a szolid lakosságnak és a kormánynak. Ben Gurion exminiszterelnök állítólag kijelentette annak idején, hogy Izrael akkor lesz igazi állam és a népe akkor lesz igazi nép, amikor saját gengszterei is lesznek. Nos, ezzel már dicsekedhetnek. Nem volt nap, hogy a lapok ne írtak volna valamilyen betörésről, autólopásról, huligánok és prostituáltak botrányairól, természetesen elsősorban a „veszélyes“ Jaffával kapcsolatban.

De ott állsz a jaffai bazár járdaszélén, melléd siklik egy elegáns taxi, és te már utazhatsz a „biznisz“ városa — Tel-Aviv felé. Az utcák egyre szebbek.