Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Forbáth Imre: Aforizmák
a\°'i2*6k Az elkészült mű önálló életbe kezd. Ha csak nem halva született. Hány hajszál takar el kopaszságot? Hány vers tehetségtelenséget? Némely kritikus mint a légy: rászáll művedre és bepiszkítja. Könyvedben baj van a pozitív hőssel. Unatkozik. A por, melyet fölver, végül teljesen betakarja. Nem pofozhatom fel — vissza élne a bizalmammal. Félelmetes ember: notesze van és jegyezget bele. Jajkiáltás a bolondházból: segítség, örültek kezébe estem. Öregségére nyugalmat kívántak neki — hogy nyugtuk legyen tőle. Nagy emberek arcképén megvető mosoly: ismerték kortársaikat. a ÉN az egyéni koordinátarendszer közepe. Nullával jelölendő. Apjának tenyere érdes. Fiának már csak az ülepe. Forbáth Imre Auguste Rodin: Gustav Mahler, bronz, 1909
/
