Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Csontos Vilmos: Májusfák

egyszer majd kikéi valami, ami rendre kiöli az emberek szívéből a gyötrelmet. A mohamedán a tengeren, az utcán, a kertben, a mezőn, vagy mindenhol, csak legyint és fejét kissé feljebb veti, felfölé néz. Hátha meglátna valamit a boldogsággal teljes túlvilágból, a piros gyümölcsökkel teli paradicsomból, s meglát legalább egyet a hetvenhét huriból, de semmit se lát. A puszta hite hát az, ami a tökéletes semmit is benépesíti. Itt a mindenkire rákerülhető rabláncok csörgése, ott csak a vak fantáziával formálható nemlétező világ, mi hát az ember számára a megtartás? Csak a szenvedésből születhetik az öröm és boldogság ? Élővé teheti a holtat a halál ?

Utolsó csendülés, s utána mintha most meg már a csend nőne, annyira, hogy mindenki úgy érzi, hogy az a csend kibírhatatlan és na most, most jajdul fel utoljára a világ. De nem jajdul fel. És ekkor minden olyan jó és megnyugtató. Az élet megy, megy tovább.

... De most a csengés egyre és egyre áradón árasztja el a Fényes Portát, a Chazine Hasznát, a testőrség Pailotáját, így a keresztyén ifjakból lett testőrökét is, akik úgy kerültek ide, hogy kicsi korukban a szüleiktől elvonattattak. Nem elraboltattak, csak elvonattattak. Mert a kettő merőben más. De még mennyire más!

Mintha képtelen lenne valamennyit is előbbre lépni a fejlődés útján, pontosan úgy hitte, vallotta, minden egymást követő szultán, mint Mohamed, vagy Dzsingisz-kán, vagy ... Timur Lénk, vagy ... minden nagy rémsége a világnak, hogy... ha egy úr van az égben, úgy a földön is csak egy úrnak kell lenni. Kelták, szarmaták, gepidák, hunok, perzsák, illírek, görögök, avarok, macedónok, latinok, germánok, mennyi vér, mennyi halál, de a terv és szándék mindég ugyanaz. Ha egy úr az égben, egy úr a földön is. Vagyis: ha te is úgy, akkor én is úgy. S mindez miért? Az emberi világ érdekében? Igen, az emberi világ érdekében. Csakhát persze, olyanformán, hogy ne én azonosuljak másmilyen emberrel, hanem a más nyelvű, hitű, színű ember azonosuljon énvelem. Még az se baj, ha ... szőke marad, vagy veres marad, vagy bármilyen színű marad, csak higyje eil azt, amit én mondok. Azaz hogy ... most azt kell hinnie, amit előír számára a Korán. A világ legszentebb könyve.

Eddig minden próbálkozás hiába való volt. Nyomtalanul eltűnt, még a sírás is elnémult. Ügy tűnt el, mint ahogyan szétfoszlik, megsemmisül a tűz, vagy a vihar.

Szép ősi szokás — a házak előtt,

Ahol leány van — álljanak fenyők,

Ha május virrad — kikelet hava,

— Ha dalolni kezd a szív madara.

Haj, valamikor vittem én is fát,

S tettem ágára piros pántlikát.

S keblembe rejtettem a madarat,

Mely dalba kezdett, ott a fa alatt.

— Tegnap elnéztem, ahogy este lett,

Elindult fiam, s cél az égeres.

Vágott egy fát és ültette oda,

Hol áll Zsókáék kapuoszlopa,

— Elnéztem hosszan, — öröm, s bú között. Az időt mértem, amely elszökött,

De itt a madár — az a hajdani,

Dalát fiam már kezdi hallani.

Csontos Vilmos májusfák

Auguste Rodin: Érckorszak, bronz, 1375—77