Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Turczel Lajos: Búcsú Tóth Tibortól
(Az 1964. VI. 4-i temetésen a magyar írócsoport nevében elmondott gyászbeszéd) Tisztelt gyászoló gyülekezet! Fájdalmas kötelességnek teszek eleget, amikor a Szlovákiai írók Szövetsége magyar csoportjának nevében végső búcsút veszek szeretett írótársunktól, az életének és alkotóerejének teljében eltávozott Tóth Tibortól. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála nemcsak az írók körében keltett megrendülést, hanem az olvasóközönségünk széles rétegei között is. A csehszlovákiai magyar irodalmat ért csapás annak a gazdának a veszteségéhez hasonlítható, akinek egyik legkedvesebb és legtermőbb fáját a teljes virágba- borulás idején sújtotta agyon a villám ... A csehszlovákiai magyar irodalomnak és az egész kulturális életnek 1948 után bekövetkezett újjászervezésében és kibontakoztatásában Tóth Tibornak elévülhetetlen érdemei vannak. Páratlan munkabírásával, aktivitásával és rugalmasságával minden jelentősebb kezdeményezésben és vállalkozásban részt vett, és a megoldandó feladatokból a legtöbbször aránytalanul nagy részt vállalt. Ott volt a magyar könyvkiadás megszervezésénél és megindításánál, az írószövetség magyar csoportjának létrehozásánál, a központi irodalmi larp kiharcolásánál. Az Irodalmi Szemle útnak indításában vállalt szerepe szinte külön lapra tartozik; az a munka, amelyet Tóth Tibor ebből az alkalomból végzett el, három más ember számára is sok lett volna. Az ilyen nagy munkateljesítményeket a széles és nagy műveltségén kívül még két nagyszerű adottsága tette lehetővé számára: nem mindennapi koncentráló képessége és a gondolkodásban és alkotásban megnyilvánuló könnyedsége. Az Új Szó szerkesztői csodálattal mesélnek híres fordítói teljesítményeiről, amikor bravúros rögtönzéssel — és hibátlanul! — diktálta gépbe az ívszámokra rúgó sürgős kongresszusi anyagokat. A legkultiváltabb szépirodalmi szöveget, verset és művészi prózát is játszva — és amellett igényesen és átélten — fordította; az ő fordításain és eredeti alkotásain sohasem volt érezhető a verítékszag ... Tóth Tibor a szó igazi értelmében vett irodalmár volt; az irodalomnak olyan lelkes, beavatott és tevékeny híve és művelője, aki számára az irodalmi életben való részvétel, az alkotás, a fejlődési problémák megvitatásába való bekapcsolódás, a feladatok megoldásából való részvállalás nemcsak penzumot, kötelességet, professziót jelentett, hanem életszükségletet is... A csehszlovákiai magyar írók közül neki volt a legaktívabb kapcsolata a szlovák és cseh irodalmi élettel. És ez az élénk és termékeny kapcsolat nemcsak a hosszú ideig betöltött központi választmányi tagságból adódott, Búcsú Tóth Tibor I-tói
